Kukoricabarkó [Tanymecus dilaticollis]

Előfordulása:

Az ormányosbogarak családjába (Curculionidae) tartozó kukoricabarkó származási területe Délkelet-Európa és Kis-Ázsia száraz és félszáraz vidékei. A 20. század közepén indult észak felé hódító útjára, az ötvenes években már tömegesen fordult elő Magyarországon. Hazánkban a kukorica egyik legfontosabb fiatalkori kártevője. Felszaporodására leginkább csernozjom talajon vagy mezőségi talajon kukorica monokultúrában lehet számítani.

Leírás:

Az imágó 6-8 milliméter hosszú. Színük a talajéhoz hasonló, így tökéletesen beleolvadnak a környezetükbe. Teste alapszíne fekete, amelyet szürke sertés borítanak. Nyakpajzsuk rövid, melynek két oldalán tompa kidudorodás található. A lárva sárgás fehér színű, teste ráncos, ívelt. Hossza 5,2-6,8 mm.

Kártétel, kárkép (kukorica):

Általában fajközösségben fejti ki a kártételét, ami azt jelenti, hogy leggyakrabban a hegyesfarú barkóval (Tanymecus palliatus) együtt található meg a tápnövényein. Polifág faj, sok termesztett növényen károsít (pl.: napraforgó, szója, búza), de elsődleges tápnövénye a kukorica. A fő kártevő az imágó, a lárvakártétel nem jelentős. A bogarak a kukorica levelét szabálytalan alakban rágják, később tarrágás is előfordulhat (40 imágó/m2 felett már bekövetkezik a tarrágás). A kukoricára a növény fiatal állapotában, ún. szegállapotában a legveszélyesebb, mert a rovar rágása gyakran a csíranövény pusztulásához vezet. A növény túlélése, további fejlődése attól függ, hogy a tenyésző csúcs épen maradt-e. Főként az esti, éjszakai órákban táplálkoznak, nappal csak borult időben. Napsütésben a talajrögök közé vagy a kukorica levélhüvelyébe húzódnak. Az kukoricabarkók általában a talajon mozognak, „gyalogolva”, frontálisan közelítik meg a kukoricatáblákat, csak 27℃ felett repülnek.

Kártétel, kárkép (napraforgó):

Általában fajközösségben fejti ki a kártételét, ami azt jelenti, hogy leggyakrabban a hegyesfarú barkóval (Tanymecus palliatus) együtt található meg a tápnövényein. Polifág faj, sok termesztett növényen károsít (pl.: napraforgó, szója, búza), de elsődleges tápnövénye a kukorica. A fő kártevő az imágó, a lárva kártétele nem jelentős. A bogarak a napraforgó levelét szabálytalan alakban rágják, később tarrágás is előfordulhat (40 imágó/m2 felett már bekövetkezik a tarrágás) akár néhány napon belül is. A napraforgóra a növény fiatal állapotában a legveszélyesebb, mert a rovar rágása gyakran a csíranövény pusztulásához vezet. A növény túlélése, további fejlődése attól függ, hogy a tenyészőcsúcs épen maradt-e. Főként az esti, éjszakai órákban táplálkoznak, nappal csak borult időben. Napsütésben a talajrögök közé vagy a levelek közé húzódnak. Az kukoricabarkók általában a talajon mozognak, „gyalogolva”, frontálisan közelítik meg a táblákat, csak 27℃ felett repülnek.

Életmód:

Évente egy nemzedéke fejlődik. A telet imágó alakban tölti a talajban, 25-40 cm mélyen. Tavasszal, március végén, április elején, amikor előbújnak a telelőhelyükről, a fűfélékre vándorolnak (pl. a komócsint kedveli), majd innen, május folyamán a frissen vetett kukorica-, napraforgótáblákba vonulnak át. A nőstény az összesen 150-200 db tojást csomókban a kukoricatövek közelébe a talajrögökre helyezi. A kikelő lárvák a gyökereken táplálkoznak, elsősorban a napraforgó és a kukorica gyökerén képesek kifejlődni. Összesen négy fejlődési állapotuk van. Augusztus végén bebábozódnak, majd bogárrá alakulnak. Az imágók csak tavasszal jönnek elő. Az enyhe tél és a száraz meleg tavasz elősegíti a felszaporodásukat.

Előrejelzése, védekezés:

Az előrejelzésük tavasszal talajmintavételezéssel történik, amikor azt vizsgálják, hogy mekkora az áttelelő imágónépesség nagysága. A kora tavasszal előbújó rovarok számának meghatározására talajcsapdák használhatók. Az ideális vetési körülmények a növényállomány homogén kezdeti fejlődését biztosítják, ami hozzájárul a kártétel mérsékléséhez. A gyengén, vontatottan fejlődő kukoricanövények károsodása sokkal nagyobb mértékű. A kukoricatáblák hatékony gyomirtása is a megelőzés fontos eleme, mert az egyszikű gyomok elősegítik a kukoricabarkók terjedését.

A fiatal növényeknél a négyzetméterenként 3-4 imágó, idősebb növényeknél 30-50 darab imágó előfordulása esetén indokolt a vegyszeres védekezés. A tábla körbeárkolása, a frontális betelepülést szintén akadályozó, környezetkímélő szegélykezelés és a monokultúrás termesztés elhagyása is hozzájárul a kártevő-népesség csökkenéséhez.

Források:

Szeőke Kálmán: Károkozó rovarok a mezőgazdaságban. Hajnalpír Kiadó. Székesfehérvár, 2015
Védekezés hazánk jelentős szántóföldi kártevői ellen. szerk.: Keszthelyi Sándor. Agrofórum Kiadó, Budapest, 2020
A növényvédelmi állattan kézikönyve 3B. szerk.: Jermy Tibor és Balázs Klára. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1989
A szántóföldi és kertészeti növények kártevői. szerk.: Jenser G., Mészáros Z., Sáringer Gy. Mezőgazda Kiadó. Budapest, 1998
Hertelendy Péter: A kukorica fiatalkori kártevői. Agrofórum Extra 92. 2021. 82. old.
http://real.mtak.hu/11532/1/1234814.pdf