AgroKnow – Privát Gazdálkodási Tanácsadás!
Tovább

Gabonafutrinka-lárvák [Zabrus tenebrioides]

Előfordulása:

A futrinkák családjába (Carabidae) tartozó gabonafutrinka Európában elterjedt, főként a kötöttebb talajú területeket kedveli. A kalászos gabonákon fordul elő. Tápnövénykörébe tartozik a búza, a rozs, az árpa, a tritikále és a zab, emellet fűféléken – pl.: tarackos tippan, csomós ebír, réti perje – is képes fennmaradni.

Leírás:

A 16-18 mm hosszúságú bogarak feketék, testük hengeres, hátuk domború. Fejük lefelé irányul, rágóik nagyok. Rövid csápjuk fonalas felépítésű. Lárváját csócsárolónak nevezik. Teste enyhén lapított, erős rágói vannak, amelyek ásásra is alkalmasak. Hossza április végére a 30 mm-t is elérheti. A színe a drapptól a piszkos zöldig terjed. Háti oldalán sötétbarna kitinmintázat található. Bábja kezdetben csontszínű, majd világosbarna szabadbáb. A hengeres alakú fehér tojásai 3-3 mm hosszúak.

Kártétel, kárkép:

Fő kártevő alak a lárva. Táplálkozását szeptember végén az árvakeléseken kezdi meg, majd folytatja egészen áprilisig az új vetésű búzatáblában. A leveleket a föld alatti járataiba húzza le, hol a levéllemez érközötti területeit fogyasztja el. Az összegubancolódott, visszamaradt érhálózat jelzi a gabonafutrinka kártételét. A búzanövények foltokban pusztulnak ki. A bogarak júniusban a tejes érésű kalászokon táplálkoznak. Mivel fénykerülők az esti, éjszakai órákban vagy borult időben károsítanak. A búzaszemeket jellegzetes módon a csúcsi résznél kehelyszerúen rágják meg. Az imágó kártétele elenyésző a lárvákéhoz képest.

Életmód:

Évente egy nemzedéke van. A gabonafutrinka a nedves talajra helyezi a tojásait. A kikelő, fiatal lárvák az árvakeléseken kezdik meg a táplálkozásukat szeptemberben. A korán vetett búzatáblák kitettebbek a kártevő fertőzésének. Az L1-es, L2-es lárvák a talajban telelnek, de a tél folyamán, az enyhébb napokon is aktívak. A búza bokrosodásának végén, a szárba szökkenés elején a 4. fejlődési fokozatú lárvák a talajba húzódva bábozódnak. Az imágók nyár elején jelennek meg. Hosszú érési táplálkozást követően és a nyári nyugalmi állapot után rakják le tojásaikat augusztus folyamán.

Előrejelzése, védekezés:

A gabona két egymást követő évben történő vetése kerülendő, ha a terület a csócsárolóval fertőzött. Érdemes a betakarítás után a szalmát összegyűjteni, mert kedvelt petéző helye a szalmatakarás alatt nyirkosan maradt talaj (száraz őszi időjárás esetén nem rak petét az imágó). Augusztusban pohárcsapdák kihelyezésével vizsgálható az imágók száma. Ha 5-10 imágót/nap a gyűjtött egyedszám, akkor ősszel védekezni kell. Adott terület lárvafertőzöttségének meghatározására a vetés előtt búzacsomós csalogató módszer alkalmazható. Az új vetésekben, ha négyzetméterenként 3-5 db lárva található, a rovarölő szeres védekezés szükséges például kitinszintézist gátló készítménnyel. Foltkezelés is végezhető ellene. A védekezés hatékonysága nagy mértékben a megfelelő időzítésen múlik.

Források:

Top