Fekete barkó [Psalidium maxillosum]
Előfordulása:
Az ormányosbogarak családjába (Curculionidae) tartozó fekete barkó kelet-mediterrán faj. Délkelet-Európában, Közel-Keleten és Közép-Ázsiában fordul elő. Hazánkban is gyakori, főleg a kötött talajú területeken.
Leírás:
A fényes, fekete színű imágó 6-10 mm nagyságú. Szemei kidomborodók. Nyakpajzsa majdnem olyan széles, mint amilyen hosszú. Az összenőtt szárnyfedői külön-külön hegyben végződnek, hátul a test alá hajolnak. A szárnyfedőt hosszanti pontsorok díszítik. Hártyás szárnya hiányzik. A lárva csontszínű, fiatal korban világosabb, később sötétebb árnyalatú.
Kártétel, kárkép:
A fekete barkó a hegyes barkóhoz és a kukoricabarkóhoz hasonlóan polifág faj. Tápnövényei között termesztett (kukorica napraforgó, szója, lucerna, árpa stb.) és vadon élő (zsázsa, acat, szulák, libatop, csorbóka stb.) fajok is megtalálhatók. Tavasszal az imágók a 2-3 leveles kukoricán karéjozó rágást folytatnak. A csíranövényeket a föld alatt is elrághatják, aminek következtében azok kidőlnek. A párás, meleg, enyhén csapadékos időjárás esetén magasabb a tojásprodukció. Az imágók étvágya viszont inkább a száraz meleg időben nagyobb, azonban meg kell jegyezni, hogy már 3-4℃-on is aktív.
Életmód:
A hegyesfarú barkóhoz hasonlóankétéves fejlődésű rovar. A telet lárva és imágó alakban tölti a talajban 10-30 cm-es mélységben. A bogarak március végén, április elején jönnek elő. Mivel röpképtelenek, az imágók vándorolva, „gyalogolva” keresik a tápnövényeiket. Főleg az esti, éjszakai órákban táplálkoznak, nappal elbújnak. A nőstények május, június folyamán rakják le tojásaikat a növények közelébe a talajrögök közé. A kikelt fiatal lárvák kezdetben humusszal táplálkoznak, majd később a gyökereken fejlődnek. Az első évben a lárvák a 4. fejlődési stádiumukig jutnak el, és így telelnek át. Az utolsó lárvastádium következő év nyarán fejlődik ki, majd bábbölcsőt készít magának az állat, bebábozódik és nyár végére, ősz elejére kifejlődnek az imágók. A bogarak már nem bújnak elő, hanem áttelelnek és tavasszal jönnek elő.
Előrejelzése, védekezés:
Az előrejelzésük tavasszal talajmintavételezéssel történik, amikor azt vizsgálják, hogy mekkora az áttelelő imágónépesség nagysága. A kora tavasszal előbújó rovarok számának meghatározására talajcsapdák használhatók. Az ideális vetési körülmények a növényállomány homogén kezdeti fejlődését biztosítják, ami hozzájárul a kártétel mérsékléséhez. A gyengén, vontatottan fejlődő kukoricanövények károsodása sokkal nagyobb mértékű. A kukoricatáblák hatékony gyomirtása is a megelőzés fontos eleme, mert a gyomok elősegítik a fekete barkók terjedését. A tábla körbeárkolása, a frontális betelepülést szintén akadályozó, környezetkímélő szegélykezelés és a monokultúrás termesztés elhagyása is hozzájárul a kártevő-népesség csökkenéséhez. Amennyiben indokolt, kémia védekezésre is sor kerülhet.
Források:
- A növényvédelmi állattan kézikönyve 3B. szerk.: Jermy Tibor és Balázs Klára. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1989
- A szántóföldi és kertészeti növények kártevői. szerk.: Jenser G., Mészáros Z., Sáringer Gy. Mezőgazda Kiadó. Budapest, 1998
- north_east https://magyarmezogazdasag.hu/2021/12/29/talajlako-kartevok