Fómás levélfoltosság és szárrák [Plenodomus lingam]

Kórokozó:

A Leptosphaeria maculans nevű pszeudotéciumos tömlősgomba okozza a repcén a fómás levélfoltosság és szárrák betegséget. A kórokozó anamorf alakja a konídiumos gombák közé sorolható Phoma lingam. A repcén kívül a gazdanövényeihez főként keresztesvirágúak tartoznak. A keresztesvirágúak feketelábúságának is nevezett betegség az elmúlt években a repce egyik legjelentősebb betegségévé vált. Súlyos fertőzés esetén akár 30-50%-os termésveszteség is előfordulhat.

Kártétel, tünet:

A kórokozó a repcét az összes fejlődési állapotában képes megfertőzni, a tünetek a növény egészén megjelenhetnek. A betegség már ősszel a szikleveles repcén előfordulhat. A levélen olyan fakó, kifehéredett közepű, több mm átmérőjű, kerek foltok kialakulása, amelyekben a fekete piknídiumok is megfigyelhetők, a fómás levélfoltosság és szárrák betegség megjelenésére utalnak. Tavasszal az idősebb leveleken megjelenő jellemző tünet a határozott szélű, koncentrikus foltok kialakulása, amelyek kivilágosodó közepén a piknídiumok tömege látható. A levélfoltok idővel összeolvadnak, a levél elszárad és lehullik.

Szövetbe bemaródó, barnás-feketés színű rákos sebek alakulnak ki a száron, amelyek létrejöttét a különböző kártevők (pl. repceszár-ormányos) által okozott sérülések, illetve a növekedés vagy a hőmérsékletváltozás hatására kialakult repedések elősegítik. A szár az alapi részén felrepedezhet, rajta száraz foltok figyelhetők meg. A száralap felületén is nagy mennyiségben képződhetnek a piknídiumok. A fertőzés következtében a szár bélállománya sötét színűvé válik.

A virágzati tengelyen és a becőn szintén megfigyelhetők a betegség tünetei, rajtuk besüppedő barna foltok alakulnak ki. Aratáskor a spórák a vetőmagra tapadhatnak, ami szintén a fertőzés terjedését segíti elő. A fómás levélfoltosság és szárrák következtében csökken azt ezermagtömeg, kényszerérnek a becők és megdőlnek a növények.

Biológiája, környezeti igénye:

A kórokozó fertőzött növényi maradványokban képes áttelelni piknídium alakjában. Az élet- és fertőzőképességét 2-4, de akár 10 éven át megőrzi. Tavasszal pszeudotéciumokat, ivaros úton létrejött termőtesteket képez a gomba, amelyekben aszkospórákat termelő aszkuszok képződnek. A tavaszi primér fertőzést az aszkospórák indítják, amelyek a szél és a víz útján terjednek. Az elsődleges fertőzés a szár- és tarlómaradványokról, lehullott növényi maradványokról indul el, ahol a gomba szaprofita módon él és marad fenn. A kórfolyamat későbbi szakaszában az ivartalan úton létrejött termőtestekben, a piknídiumokban fejlődő piknokonídiumok is fertőznek. A járványszerű előfordulást a nedves, hosszantartóan csapadékos időjárás elősegíti.

Védekezés:

Amennyiben a területen fertőzött növényi maradványok találhatók a forgatás nélküli talajművelés kerülendő, mély aláforgatással pusztítható el a kórokozó. Az egészséges, fertőzéstől mentes vetőmag használata szintén a védekezés fontos eleme. Az elővetemény-választásnál tekintettel kell lenni arra, hogy a kórokozónak az adott faj gazdanövénye-e. Ajánlott a minimum ötéves vetésforgó alkalmazása. Termőhelyválasztáskor a mély fekvésű területeket célszerű elkerülni. A genetikai védekezés során arra kell figyelmet fordítani, hogy lehetőség szerint a betegséget okozó gombával szemben minél nagyobb ellenálló képességgel rendelkező fajtát/hibridet válasszunk. A kémiai növényvédelemre állománypermetezés és vetőmagcsávázás formájában kerülhet sor.