AgroKnow – Privát Gazdálkodási Tanácsadás!
Tovább

Blumeriellás megbetegedés [Blumeriella jaapii]

Kórokozó:

A cseresznye és a meggy blumeriellás betegségét a Blumeriella jaapii apotéciumos gomba okozza. Acervuluszos alakja a Phloeosporella padi. A kórokozó Észak-Amerikából származik, Magyarországon 1939-ben jelent meg. A cseresznye és meggy mellett megfertőzheti a mandulát, a kajszit, a szilvát és a májusfát is. A fajok és fajták érzékenységbeli különbsége nagy, pl. a Kései morela meggyfajta fogékony a betegségre, míg a Csengődi fajta nagymértékű ellenálló képességű. Az idő előtt bekövetkező lomhullás miatt csökken a termés mennyisége, romlik a minősége, a rügydifferenciálódás és a fás részek beérése nem megfelelő. A monília után a cseresznye és a meggy második legjelentősebb betegsége.

Kártétel, tünet:

A levél színén apró, 1-3 mm átmérőjű lila foltok jelennek meg. Alakjuk kerek, de szögletes is lehet. A folt fonáki oldalán a levéllemezből kiemelkedő acervuluszból (ivartalan termőtestből) kiszabaduló konídiumoktól sárgásfehérre színeződött folt látható. Cseresznye és meggy esetében a később nekrotizálódó foltok nem esnek ki a levélből, nem lyukadnak ki a foltok, hanem összeolvadnak, a körülöttük levő szövetek elsárgulnak, majd a levél lehullik a fáról.

A gyümölcskocsányon is megjelenhetnek a tünetek vörös udvarú foltok formájában. Acervulusz a kocsányon is képződhet. A fertőzés következtében a szár elhal, a gyümölcs összeaszalódik.

A levélnyélen és ritkán a gyümölcsön is megfigyelhetők a tünetek.

Biológiája, környezeti igénye:

A kórokozó a lehullott levelek fonákán sztróma alakban (gombafonalakból létrejött párnaszerű képlet) telel. Ezek pontszerűek, sötétbarnák és kiemelkednek a levéllemez síkjából. Tavasszal a sztrómákon tál alakú apotéciumok (ivaros termőtest) jönnek létre, amelyek aszkospórákat tartalmazó aszkuszokat fejlesztenek. Az aszkospórák a felcsapódó esőcseppekkel jutnak a korona alsó szintjén elhelyezkedő levelek felszínére, majd a fonákon levő gázcserenyílásokon át csíratömlőt fejlesztve jutnak be a szövetekbe. A fertőzés következtében a fonákon megjelennek az acervuluszok (ivartalan termőtest), amelyekben termelődő konídiumokkal terjed tovább a betegség a vegetációs időszakban. A csapadékos időjárás hozzájárul a fertőzés terjedéséhez, mert az aszkospórák a termőtest megnedvesedése hatására szabadulnak ki, továbbá a vízcseppek segítségével jutnak a levelekre. A csíratömlő képzéséhez is a levélfelület vízborítottsága szükséges. Az aszkospórák csírázásának optimális hőmérsékleti tartománya 10-15°C, míg a konídiumoké 20-25°C.

Védekezés:

A megelőzés része a blumeriellás betegségnek ellenálló fajták használata, a helyes termőhelymegválasztás és koronaalakítás. A fertőzött lombot a talajba kell forgatni vagy égetéssel megsemmisíteni. A blumeriellás betegség ellen április közepe és június vége között ülteténypermetezéssel lehet védekezni, amelyet érdemes a szignalizációra alapozva megtervezni. A fertőzés kialakulása előtt kontakt készítmények, utána felszívódó, mélyhatású vagy szisztemikus fungicidek használata indokolt. A méhek védelmére fokozottan tekintettel kell lenni, továbbá az érési időt és az élelmiszer-egészségügyi várakozási idő is figyelembe kell venni.

A fertőzött leveleken a szüret után is folytatódhat a konídiumok szóródása, ezért a betakarítást követően sem szabad elhanyagolni az ültetvényt. Az ekkor kialakuló lombveszteség a fák fagyérzékenységét fokozza, a jövő évi termés alapját jelentő rügyek képződését korlátozza.

Források:

Top