AgroKnow – Privát Gazdálkodási Tanácsadás!
Tovább

Alma lisztharmat [Podosphaera leucotricha]

Kórokozó:

Az alma lisztharmat betegségét a Podosphaera leucotricha nevű kleisztotéciumos gomba okozza. A betegség régóta ismert, a fogékony fajták (pl. Jonathan) esetében a védekezés meghatározó részét a lisztharmat elleni küzdelem teszi ki. A fertőzés hatására csökken a termésmennyiség, romlik a minőség.

Kártétel, tünet:

A fertőzött rügy pikkelylevelei szétállóak, rojtosak. Kihajtáskor jelennek meg a primér vagy elsődleges tünetek. A hajtásokon rövid ízközök fejlődnek, a levelek pedig hajtástengelyhez simulnak. Keskenyek, hullámosak és a levél széle felé görbültek. A levél színén és fonákán, a levélnyélen és a hajtástengelyen kezdetben finom szürkésfehér micéliumbevonat figyelhető meg, majd a képződő konídiumláncok tömegétől lisztes bevonatú lesz a növény felülete. A levelek elszáradnak, majd lehullanak. A nyár végére a hajtásokon nemezszerű lisztharmat bevonat fejlődik, amelyben ún. falkában helyezkednek el a kleisztotéciumok, a gomba termőtestei. A fertőzött rügyekből fejlődő virágokon a primér tünetek jelentkeznek. A virágcsoportban az összes virág beteg. Kocsányuk rövid és vastag, a csészelevelek torzak, a sziromlevelek kis méretűek és sárgászöld színűek. A virágpor nem fertilis, a porzók összenőnek. A virágon kezdetben szürkésfehér finom micéliumbevonat jelenik meg, majd a konídiumláncokból álló lisztes bevonat. A virágok végül elszáradnak, majd lehullanak.

A későbbi, szekunder vagy másodlagos tünetek az olyan hajtásokon figyelhetők meg, amelyek egészséges rügyekből fejlődtek ki. Ezek a primer fertőzést mutató növényi részeken fejlődött konídiumoktól betegszenek meg. A másodlagos fertőzést mutató hajtásokon az ízközök már normális méretűek, viszont a levélen sárgászöld, elmosódott szélű foltok figyelhetők meg, majd megjelenik a szürkésfehér lisztes bevonat. A vesszők felületén kialakul a nemezes bevonat rajta a kleisztotéciumokkal. A fertőzés továbbvitelében nincs jelentősége a kleisztotéciumnak ennél a betegségnél. Szekunder tünetek esetén a virágcsoportból csak egyes virágok betegszenek meg, a kocsány normális méretű és vastagságú. A beteg részeken megjelenik a lisztharmat gomba bevonata. A gyümölcsön hálózatos parásodás figyelhető meg, amely rontja az alma piacképességét. A lisztharmatfertőzés hatására a fák gyenge növekedésűek lesznek.

Biológiája, környezeti igénye:

A gomba a beteg rügyek belsejében, a levél- és virágrügyeket borító élő rügypikkelyleveleken micélium alakban telel át. A beteg rügyekből fejlődő hajtásokon jelennek meg a primer tünetek. A szekunder fertőzés azokon a hajtásokon és virágokon jön létre, amelyek egészséges rügyekből fejlődtek. A szekunder fertőzést az elsődleges tüneteket mutató növényrészeken képződött konídiumok okozzák. Légmozgással kerülnek a fiatal növényi részekre, ahol 10-35°C-on és 40-98%-os relatív páratartalmon kicsíráznak. A gomba hőoptimuma a 20-24°C közötti hőmérsékleti tartományba esik. A konídiumgenerációk gyorsan követik egymást, a kórokozó számára optimális környezeti körülmények esetén 5-8 naponként.

A túlzott műtrágyázás hatására az almafák fogékonyabbá válnak a betegségre.

Védekezés:

Harmonikus tápanyag-ellátás növeli az almafák stressztűrő képességét. A primér tüneteket mutató növényrészek eltávolításával csökkenthető a kórokozó terjedése. A rügypattanás előtti kémiai védekezés nem hatásos, mert nem jut be a növényvédő szer a rügy belsejébe. Virágzás előtt egérfüles vagy pirosbimbós állapotban, illetve közvetlenül virágzás előtt célszerű permetezni. Ekkor a védekezés célja a szekunder fertőzés elkerülése, a primér fertőzött növényi részeken a konídiumláncok képződésének a visszaszorítása. Virágzáskor csak akkor van szükség fungicides kezelésre, ha a hűvös időjárás miatt a virágzás elhúzódik. A sziromhullás utáni permetezés célja a szekunder fertőzés mérséklése. A védekezéshez kéntartalmú és szerves hatóanyagú, kontakt- és mélyhatású- gombaölő szerek állnak rendelkezésre. Célszerű olyan készítményeket választani, amelyek a lisztharmat mellett a varasodás ellen is hatásosak. A megelőzés legfontosabb eszköze a lisztharmatra fogékony fajták használatának az elkerülése.

Források:

Top