AgroKnow – Privát Gazdálkodási Tanácsadás!
Tovább

Őszibarack lisztharmat [Podosphaera pannosa]

Kórokozó:

Az őszibarack lisztharmat betegségét a Podosphaera pannosa var. persicae kleisztotéciumos gomba okozza. A betegséget az Egyesült Államokban 1892-ben, hazánkban 1914-ben észlelték először. A kórokozó gazdanövényei közé tartozik az őszibarack, de ritkán a mandulán is előfordulhat és más rózsanemzetségbe tartozó növényfajt is megbetegíthet. A fertőzött termések minősége romlik, súlyos esetben értéktelenné válik. Az őszibarackfajták között a fogékonyságbeli különbségek vannak, például az Early Redhaven és az Andosa kevésbé fogékony, míg a Venus fajta erősen fogékony. A nektarinok érzékenyebbek a lisztharmatra, mint a molyhos fajták.

Kártétel, tünet:

A tünetek a levélen, hajtáson és a gyümölcsön is megfigyelhetők. Főként a fonákon, de néha a levél színén is nemezesedő, fehér vagy világos rózsaszín micélimbevonat látható. A levél színén főként világoszöld, szabálytalan alakú foltok találhatók. Kleisztotéciumképződésre hazai környezeti viszonyok között ritkán kerül sor. A levéllemez deformálódik, kanalasodik, hullásos, csavarodott. A tünetek főként a hajtásvégeken jelennek meg. A micéliumbevonat a hajtásokon is kialakulhat foltszerűen, de akár a hajtást körülölelően is. A beteg hajtások begörbülnek, elszáradnak, rövid ízközűek lesznek. A gyümölcsön is megjelenthetnek a tünetek kezdetben fehér, majd világosbarna parásodó foltok formájában. A fejlődő gyümölcsök molyhos bevonata eltakarja a kezdeti tüneteket. A parásodás következtében az őszibarack felülete egyenetlenné válik.

Biológiája, környezeti igénye:

E lisztharmatgombafaj esetében a kleisztotéciumoknak hazánkban nincs szerepe az áttelelésben. A Podosphaera pannosa var. persicae micélium alakban vészeli át a telet a vesszők felületén, valamint a rügyekben, a virág- és hajtáskezdeményekben. A beteg rügyekből fejlődött hajtásokon és virágokon, valamint a beteg vesszők felületén található micélimbevonatról fűződnek le a konídiumláncok, amelyekkel a fertőzés továbbterjed. A betegségre a legfiatalabb levelek és a fejlődésük kezdeti stádiumában levő gyümölcsök fogékonyak. A fertőzés a meleg időjárásban terjed gyorsan. A gomba hőoptimuma 21-27°C. A betegség kialakulását a magas páratartalom elősegíti.

Védekezés:

A metszés során az áttelelő micéliumok nagy részét el lehet távolítani a fákról, ezáltal csökkenthető a betegség terjedése. Metszés után rügyfakadásig lemosó permetezés hatásos a lisztharmat ellen. Egérfül állapottól addig, amíg a fa fogékony a fertőzésre (2,5-3 cm gyümölcsátmérő eléréséig) szükség van a kémiai védekezésre többek között kéntartalmú készítményekkel. Nyáron elsősorban a felszívódó gombaölő szerek használata ajánlott. Mélyfekvésű, párás termőterületeken az érzékeny fajták telepítésének mellőzésével is csökkenthető a fertőzés terjedése.

Tél végi rügyvizsgálattal megállapítható, hogy milyen mértékben fertőzöttek az ültetvényben a fák. Február végétől határozható meg a rügyek fertőzöttségi százaléka a levágott hajtások meleg vízben történő hajtatásával. Amennyiben érzékeny fajtáról van szó, és a fertőzöttség eléri az 1-2%-ot, fel kell készülni a védekezésre, különösen csapadékos időjárás esetén.

Források:

Top