Selyemmályva [Abutilon theophrasti]

Életforma:

A mályvafélék (Malvaceae) családjába tartozó T4-es (tavasszal csírázó, nyár utói egyéves) életformacsoportú gyomnövény.

Előfordulása:

Kínából származik, ahol rost- és gyógynövényként termesztették. Napjainkra széles körben elterjedt világszerte. Hazánkba valószínűleg dísznövényként került be, majd a kertekből kivadult. Magyarországon a nagyobb mértékű terjedése az 1970-es évektől kezdődött. Szántóföldeken, tarlókon, utak mentén, parlagon hagyott területeken, kertészeti kultúrákban fordul elő. A legfertőzöttebb megyék közé tartozik Tolna, Baranya és Békés.

Károsítása:

Szántókon főként a tág térállású kapás növényekben találja meg az életfeltételeit. Erőteljes árnyékoló hatása miatt kompetíciós képessége jelentős mértékű. Nagyobb mennyiségben elszaporodva elvonja a tápanyagot és a vizet a kukorica elől. A négyzetméterenkénti 5-10 db selyemmályva már 28-31%-os termésveszteséget okoz a kukoricában. Hatalmas termetével a betakarítást akadályozhatja. Allelopatikus hatású anyagokat termel.

Életmód:

Egyéves növény. A csírázás már 12°C-os talajhőmérsékleten megindul, 14°C-on pedig már tömeges. Csírázása elhúzódó, májustól az egész vegetációs időszakban zajlik. Mindezt magvai keményhéjúsága teszi lehetővé, ugyanis ezek nem eresztik át hosszú ideig a vizet, így a mag a talajban akár több évig is elfekhet. Amennyiben a talajviszonyok úgy alakulnak, hogy a maghéj vízáteresztővé válik, megindul a csírázása. Mindez a fekete érett magvaira vonatkozik. Léteznek viszont zöld, sárga, sárgásbarna és barna nem teljesen érett magjai is. Ezek héja még többnyire nem kemény, akadálytalanul bejut a víz a csírához, könnyebben kikel. Homokon ritkábban fordul elő, főként a jó vízellátású talajokat kedveli.

Morfológia:

A selyemmályva bársonyos tapintású, molyhos, felálló, hengeres szárú, nagy termetű, 60-200 cm magas növény.

Csíranövény: Sziklevelei kerekdedek, szélük ép. A sziklevelek nyélen ülnek, alapjuk szív alakú. A sziklevél alatti szárrész kékes árnyalatú lehet. A csíranövény első lomblevelei a hárslevélre hasonlítanak.

Gyökérzet: Karógyökeret fejleszt.

Lomblevelek: Levelei nagyok, 5-20 cm hosszúak. A levélváll szíves-kerekded, csúcsa hosszan kihegyezett. A levelek 5-15 cm hosszú levélnyélen ülnek.

Virág: A virágok magányosan vagy 2-3-as csoportokban a levélhónaljakban nőnek. Virágkocsányai rövidebbek, mint a levélnyelek. Öt sziromlevele élénksárga színű, visszás szíves háromszög alakú, hosszuk 8-12 mm. Csészelevelei, amelyek száma szintén öt, kihegyezettek. Júliustól szeptemberig tart a virágzása.

Termés: Összetett toktermése van. A termés 2-3 cm széles 10-15 db résztokból áll. A résztokok kétcsőrűek. A résztokokban kettő vagy több mag fejlődik. Ha megértek, a résztok színe feketére változik. A magok színe sötétszürke vagy barnásfekete, felszínük sima. A mag alakja aszimmetrikus vese vagy szív, oldalról lapított. Mérete 3,5-4 mm. A növényenkénti maghozam 700 és 17.000 között változik. A magok akár 39 évig is megőrizhetik a talajban a csírázóképességüket.

Védekezés:

Agrotechnikai, mechanikai módszerek:

Magvai vetőmaggal, művelőeszközökkel, takarmánnyal és trágyával terjednek, ezért a megelőzés módszerei között szerepel a mezőgazdasági gépek tisztán tartása és a garantált minőségű, fémzárolt vetőmag használata. Mechanikai úton a tarlóhántás alkalmával kelésre késztetett fiatal selyemmályva növények ellen lehet védekezni, illetve a későn kelőkkel a hideg beálltával érkező fagyok végeznek. Olyan vetésszerkezet kialakítására célszerű törekedni, amely nem segítik elő a selyemmályva felszaporodását. Amellett, hogy az őszi kalászosok nem kedveznek a selyemmályva életciklusának, még allelopatikus hatású anyagaikkal gátolják is azok csírázását. Tavasszal, sorközművelő kultivátorral gyéríthető a kukoricatáblában. Az agrotechnikai védekezés eszköztárának része az őszi, legalább középmély szántás elvégzése is, amelynek során a gyomnövény magjait a talaj mélyebb rétegeibe lehet forgatni. 5-10 cm-ről ugyanis még a felszínre tud törni a csíranövény.

Kémiai védekezés:

Gyomirtó szerekkel, az agrotechnikai, mechanika védekezéssel kombinációban. Szem előtt kell tartani a selyemmályvának azt a tulajdonságát, hogy folyamatos csírázása miatt az alapkezelések tartamhatásának elmúltával újra fog indulni a kelése. Posztemergens irtása nehezebben valósítható meg. Ez arra vezethető vissza, hogy fejlődése későbbi fázisaiban, főként virágzás után az ellenálló képessége egyre nő. Mindennek az a következménye, hogy egy idő után már a gyomirtó szer adag növelésével sem érhető el a kívánt eredmény.

Források:

Gyomnövények, gyombiológia, gyomirtás. Szerk.: Hunyadi Károly et al. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2011
Az Ötödik Országos Gyomfelvételezés Magyarország szántóföldjein. Szerk.: Novák Róbert et al. Vidékfejlesztési Minisztérium ÉFNTO. Budapest, 2011
https://agrarium7.hu/cikkek/350-a-selyemmalyva-elleni-vedekezes
Veszélyes 48. Szerk: Bárdi Gabriella et al. Mezőföldi Agrofórum Kft. Szekszárd, 2005.
Hornyák Attila: A mechanikai és a kémiai gyomirtás lehetőségei a kukoricatermesztésben. Értékálló Aranykorona. 2021. április. XXI. évf. 3. szám. 12.p