Réti boglárka [Ranunculus acris]
Életforma:
A boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó lágy szárú, H1-es (bojtos gyökérzetű, talajszintben telelő évelő) életformacsoportú gyomnövény.
Előfordulása:
Eurázsiai elterjedésű faj. Síksági és hegyvidéki tájainkon, lápréteken, mocsárréteken, kaszálókon jelenik meg. Elsősorban gyepes területek gyomnövénye, de gyümölcs- és szőlőültetvényekben is megjelenik.
Károsítása:
A gyepesített sorközű gyümölcs és szőlőültetvényekben fordulhat elő. Vizet és tápanyagot von el a talajból. Zölden mérgező. Az íze keserű, így általában elkerülik a legelő állatok. A méreganyaga (protoanemonin) viszonylag gyorsan elbomlik, szárított állapotban már nem okoz gondot, ha a szénába kerül.
Életmód:
Talajszintben telelő, viszonylag rövid élettartamú évelő növény. A törpe gyöktörzsesek közé tartozik, ami azt jelenti, hogy sem föld feletti, sem föld alatti vegetatív szaporodásra nem képes. Kizárólag maggal szaporodik. A magok a szél, a madarak, a háziállatok, rágcsálók és az ember (ruházat és járművek) közvetítésével terjednek. A fiatal növény tőlevélrózsát képez. Kedveli a nedves, jó vízellátottságú élőhelyeket. A tápanyagban gazdag talajokon tömeges lehet a jelenléte. A savanyú talajokon elszaporodhat. A kötöttebb talajokat kedveli, de a homokos, lazább talajú területeken is megél, ha elegendő vízhez jut.
Morfológia:
A réti boglárka kúszó szárú, akár az 100 cm magasságot elérő növény. Szára kopasz vagy rányomott szőrökkel fedett. Évelő, vastag, rövid gyöktörzsű faj.
Csíranövény: A nyélen ülő sziklevelek alakja tojásdad, szélük ép. Rajtuk 3-5 ér figyelhető meg.
Gyökérzet: Bojtos gyökérzete van.
Lomblevelek: A tőlevelei hosszú nyelűek, tenyeresen öt részre szeldeltek. A leveleken esetenként sötétebb foltok figyelhetők meg. Az alsó levelei nyelesek, a felsők ülők. A levelek enyhén szőrösek.
Virág: A virágok sárgák. Öt sziromlevele van, csészelevelei zöldek. Májustól szeptemberig virágzik.
Termés: Termése számos részterméskéből összetett terméscsoport. A részterméske 2,2-3,4 mm hosszúságú. Alakja kerekded, oldalról lapított. Csőre rövid, enyhén görbült. 150-900 db magot érlel növényenként.
Védekezés:
Agrotechnikai, mechanikai módszerek:
A savanyú talajokon nagy tömegben elszaporodhat, de pusztán a talaj meszezésével nem lehet megszabadulni a jelenlététől, ha már megtelepedett. A kötöttebb, tömörödöttebb talajokban jól terjed, megelőzésként érdemes odafigyelni arra, hogy nedves, átázott talajra ne menjenek a mezőgazdasági gépek a talajtömörödés elkerülése érdekében. Mivel nedves területeket kedveli, a vízrendezés is csökkentheti az előfordulását. A mezőgazdasági gépek tisztán tartásával pedig megelőzhető a még rétiboglárka-mentes területek fertőződése, a magok behurcolása.
A talajművelést nem bírja, így a szántás, a tarlóápolás, illetve az almaültetvény sorközeinek mechanikai ápolása (rotációs kapa, oldalazó tárcsa, talajmaró, kombinátor) során elpusztítható. A gyepesített sorközök kaszálásával a maghozás akadályozható meg. A sorok mulcsozása, fekete fóliás takarása hátráltatja a fejlődését, de mivel évelő növény, a mulcsréteget egy idő után átnövi.
Kémiai védekezés:
Általában legalább 2-3 herbicides kezelésre van szükség a réti boglárkától való megszabaduláshoz. Magjai ugyanis talajban hosszú ideig elfekszenek, ami utánpótlást jelent a fajnak akkor is, ha sikerül minimalizálni a jelenlétét az adott területen. Hozzájárul továbbá a többszöri kémia kezelés szükségességéhez az is, hogy a kifejlett növények közül akadnak olyanok, amelyek a gyomirtó szeres kezelés után képesek regenerálódni.
Források:
Gyomnövények, gyombiológia, gyomirtás. Szerk.: Hunyadi Károly et al. Mezőgazda Kiadó. Budapest, 2011.
J. Toman et al.: A természet képekben. Natura. Budapest, 1981
Koltay Albert: Növénytani gyakorlatok. GATE. Gödöllő, 1980
Gyommaghatározó. Összeáll.: Vincze Mária et al. GATE. Gödöllő, 1983.