Pokolvar libatop [Chenopodium hybridum]
Életforma:
A disznóparéjfélék vagy amarántfélék (Amaranthaceae) családjába tartozó T4-es (tavasszal csírázó, nyárutói egyéves) életformacsoportú gyomnövény.
Előfordulása:
Az ország egész területén előfordul, parlagon hagyott, bolygatott területeken, útszéleken, kertekben, szántóföldeken és ültetvényekben jelenik meg. Borítása a gabonatarlón számottevő, cseresznye- és meggyültetvényekben is megtalálja az életfeltételeit.
Károsítása:
Erőteljes növekedése és nagy tápanyagigénye miatt kompetíciós képessége jelentős mértékű. Nagyobb mennyiségben elszaporodva kiszárítja a talajt elvonja a tápanyagot a gyümölcsfák elől. Gyors fejlődése következtében párás mikroklímát teremthet, ami a betegségek megjelenésének kedvez. Árnyékoló hatása tovább gyengíti a fiatal gyümölcsfák helyzetét, mivel az alacsonyabb hőmérsékletű talajból lassabban képesek felvenni a tápanyagot. Közvetett kártételeként említhető, hogy mérgező növény. Kenopodin, alkaloida, szaponin és keserűanyag-tartalma a szarvasmarhánál okoz emésztőrendszeri megbetegedést, olykor elhullást.
Életmód:
Egyéves növény. A talaj iránt nem igényes, mégis a tápanyagban gazdag, trágyázott területeken gyakori. Életmódja a fehér libatopéhoz hasonló. Nedvesség hatására csírázik, gyorsan növekszik. Az optimális csírázási hőmérséklete 20-25°C, de amúgy széles hőmérsékleti tartományban kel. Folyamatosan csírázik, mégis két nagyobb hullám különíthető el. Az egyik, a nagyobb március és május között zajlik, a kisebb csúcs ideje pedig ősz folyamán van. Jó szárazságtűrő a képessége, hiszen mélyre hatoló gyökerével eléri a talaj nedvesebb rétegeit. Kizárólag magról szaporodik.
Morfológia:
A pokolvar libatop elágazó szárú, közepes vagy nagy termetű, akár 1 méter magasra megnövő, kopasz növény, amely csak fiatalon lisztes. A növény kellemetlen szagú.
Csíranövény: Sziklevelei hosszúkásak, lándzsásak, rövid nyélbe keskenyednek el A sziklevél alatti szárrész enyhén vöröses. Az első levelek kissé lisztesek, átellenesek, háromszög alakúak.
Gyökérzet: Vastag karógyökeret és erős oldalgyökérzetet fejleszt.
Lomblevelek: Levélnyelei hosszúak. A levélváll szíves vagy lekerekített alakú, a csúcsa hegyes. A levélszél öblösen fogas, a levélalak tojásdad, háromszög.
Virág: Zöld színű, terpedt, gomolyos bugája van.
Termés: Termése egymagvú makk. A lepel ötfogú, a magot nem takarja teljesen, a mag könnyen kiesik belőle. A Chenopodium fajok között a legnagyobb a magja, 2 mm átmérőjű. A lencse alakú mag színe fényes fekete, felülete gödröcskés, pontozott. Magja a talajban kb. 30 évig őrzi meg a csírázóképességét.
Védekezés:
Agrotechnikai, mechanikai módszerek: Csapadékos nyarakon tömegesen kel a tarlókon. Az ültetvénytelepítés előtt a tarlókezelés során akár mechanikai, akár kémiai úton irtható, ezzel minimalizálható a jelenléte a fiatal ültetvényben. Fontos szempont a maghozás megakadályozása, ebből a célból gyepesített sorközök kaszálása eredményes. A sorközök mechanikai gyomirtása, a sorok mulcsozása vagy fekete fóliás takarása gátolhatja a pokolvar libatop felszaporodását a cseresznye- és meggyültetvényben.
Kémiai védekezés: Gyomirtó szerekkel az agrotechnikai és a mechanikai védekezéssel kombinációban. A pokolvar libatop érzékeny a talajherbicidek nagy részére a csírázás során. Posztemergens irtása nehezebben valósítható meg. Ez arra vezethető vissza, hogy már kétleveles állapotától kezdve vastag viaszréteget fejleszt, amelyen nehezen jutnak át a hatóanyagok. Az eredményes preemergens kezelés feltétele az apró morzsásra eldolgozott talaj és a bemosó csapadék érkezése. A védekezés során azt is figyelembe kell venni, hogy a csonthéjasok a sekélyebb gyökerezés miatt érzékenyen reagálnak a talajherbicidekre.
A telepítés évében egyáltalán nem javasolható a vegyszeres védekezés, a következő években pedig a fák érzékenységének megfelelő hatóanyagok használhatók.
Források:
Gyomnövények, gyombiológia, gyomirtás. Szerk.: Hunyadi Károly et al. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2011
Az Ötödik Országos Gyomfelvételezés Magyarország szántóföldjein. Szerk.: Novák Róbert et al. Vidékfejlesztési Minisztérium ÉFNTO. Budapest, 2011
Veszélyes 48. Szerk: Bárdi Gabriella et al. Mezőföldi Agrofórum Kft. Szekszárd, 2005.
Vegyszeres gyomirtás és termésszabályozás. Szerk.: Kádár Aurél. Hatodik átdolgozott, bővített kiadás. 2019
Kövics György et al.: A szója integrált védelme. Növényvédelem. 2020. 81. 6. 251.p.
north_east https://magyarszoja.hu/a-szoja-gyomirtasanak-aktualis-kerdesei/