Pásztortáska [Capsella bursa-pastoris]
Életforma:
A káposztafélék (Brassicaceae) családjába tartozó, T1-es (ősszel csírázó, áttelelő kora tavaszi egyéves) életformacsoportú gyomnövény.
Előfordulás:
Világszerte elterjedt, Magyarország egész területén előfordul szántóföldeken, kertészeti kultúrákban, parlagon hagyott területeken, kertekben.
Károsítása:
Gyors növekedésű gyomfaj. A fő kártétele a talaj kiszárítása, a vízkészlet felhasználása. Emellett csökkenti a talaj tápanyagkészletét, valamint árnyékoló hatása révén mérsékli a talaj hőmérsékletét, ami az almánál elhúzódóbb vontatottabb tápanyagfelvételt eredményezhet. Az elgyomosodott ültetvény mikroklímája nedvesebbé válik, ami kedvez a kórokozók terjedésének. Főként csapadékos őszi időjárás esetén jelenhet meg tömegesen. Fiatal ültetvényekben okozhat nagyobb károkat. Az almaültetvényekben végzett első országos gyomfelvételezés (2002-2004 között) adatai szerint az előforduló gyomok átlagos borítási sorrendjében az első 10 faj között szerepelt.
Életmód:
Egyéves növény. Ősszel csírázik, a telet tőlevélrózsás állapotban vészeli át. A termőhelyre és a talajtípusra nem igényes.
Morfológia:
A pásztortáska kis vagy közepes termetű, de akár 50 cm magasságra is megnövő csillagszőrrel borított növény.
Csíranövény: Nyeles sziklevelei oválisak, a csúcsukon tompák. Az első levelek hosszúkásak, nyélbe keskenyednek. A levelek egyenlőtlenül fogazottak, de épszélűek is lehetnek. Csillagszőrök és a fedőszőrök borítják, amik szürkés, kékeszöld árnyalatot kölcsönöznek a növénynek.
Gyökérzet: Orsó alakú, nem túl mélyre hatoló gyökérzete van.
Lomblevelek: Tőlevélrózsás növény. Leveleinek alakja változatos: épszélűek, hasadtak, szárnyasan szeldeltek. Szárlevelei ülők, alakjuk lándzsás, füles vállúak.
Virágzat: Hosszú, megnyúlt fürtben állnak a fehér virágai. Márciustól novemberig, néha még télen is nyílik.
Termés: A 6-9 mm hosszúságú becőke háromszög vagy szív alakú, nem szárnyas. Alulról nyílik, benne válaszfal található, amelynek a két oldalán helyezkednek el a magok. Rekeszenként 8-10 mag terem. Kissé fénylő ovális magjai sárgától sárgásbarnán át pirosasbarnák lehetnek. Növényenként 2000-40.000 db magot érlel. A magok felszínét nyálkás bevonat fedi, ami segíti a terjedésben, ugyanis ragadós, így könnyen hozzátapad állatokhoz vagy akár járművekhez.
Védekezés:
Agrotechnikai, mechanikai védekezés: Mivel nem túl mélyen gyökerezik hatékony ellene a sekély talajművelés. Gyepesített sorközökben a maghozás kaszálással akadályozható meg. A fasorokból mechanikai úton kapálással távolítható el. Mulcsozással (pl. szalmával történő talajborítás) és fekete fóliás takarással is mérsékelhető a gyomosodás mértéke.
Kémiai védekezés: Gyomirtó szerekkel, agrotechnikai, mechanikai védekezéssel kombinációban. A fiatal almaültetvények sorközeiben első években a környező területek magról kelő egyéves fejlődésű gyomflórája jelenik meg. A későbbiek során az évelők irányába tolódik el az arány. A kémiai védekezés során feltétlenül figyelembe kell venni az ültetvény korát. A telepítés évében egyáltalán nem javasolható a vegyszeres védekezés, ekkor – amennyiben sikeres volt a telepítés előtti munkafolyamatok során a gyomfajok minimalizálása – többnyire alacsony számban jelennek meg a magról kelő egyévesek. A következő években pedig a fák érzékenységének megfelelő hatóanyagok használhatók. Preemergens kijuttatásakor kertszerűen elmunkált, apró morzsás talajra és bemosó csapadék érkezésére van szükség az eredményes gyomirtáshoz. Posztemergensen a gyomnövény 2-4 leveles állapotában leghatékonyabb a védekezés. A gyümölcsösökben az almatermésűekben áll a gazdálkodók rendelkezésére a legtöbb engedélyezett herbicid.
Források:
Gyomnövények, gyombiológia, gyomirtás. Szerk.: Hunyadi Károly et al. Mezőgazda Kiadó. Budapest, 2011.
J. Toman et al.: A természet képekben. Natura, Budapest. 1981
Gyommag határozó. Összeáll.: Vincze Mária et al. GATE. Gödöllő, 1983