Mezei veronika [Veronica arvensis]

Életforma:

A útifűfélék (Plantaginaceae) (korábban: tátogatófélék (Scrophulariaceae) családjába tartozó egyszerű vagy ágas szárú, T1-es (kora tavaszi áttelelő egyéves) életformacsoportú gyomnövény.

Előfordulás:

Hazánk egész területén megtalálható. Szántóföldeken, parlagon, szőlőültetvényekben, gyepes területeken gyakran előforduló gyomnövény. Gyakorlatilag minden kultúrában találkozhatunk vele, mert egész év folyamán csírázásra képes. A VI. Országos Gyomfelvételezés (2018) részadatai azt mutatják, hogy a veronikafélék az őszi búza gyomfajainak fontossági sorrendjében előretörtek.

Az utóbbi évtizedekben a hormonhatású herbicidek alkalmazása következtében szaporodtak fel a mezőgazdasági területeinken a veronika fajok, ugyanis ezek a növények bizonyos fokú ellenállóságot szereztek ezekkel a hatóanyagokkal szemben.

Az egyre enyhébb téli időjárás is kedvez a T1-es gyomfajok terjedésének, hiszen a kora tavaszra megerősödött, virágzó állományaik nagy mértékben gátolhatják az éppen bokrosodás fázisában lévő, még nem kellő gyomelnyomó képességgel rendelkező kalászosokat.

Károsítása:

Az őszi kalászosok bokrosodását gátolhatja, ha nagyobb tömegben jelenik meg az adott területen, de a mezei veronika jellemzően nem ér el nagy felszínborítást.

Életmód:

Áttelelő egyéves növény. A talajtípusok között nem válogat, egyedül a meszes talajon nem fejlődik. Kifejezetten kedveli a laza, tápanyaggal jól ellátott vályog és homokos vályog talajokat. Maggal szaporodó fényigényes növény.

Morfológia:

5-25 cm magasra növő, finoman szőrös, egyenes vagy felemelkedő gyomnövény. Szára egyszerű vagy ágas.

Csíranövény: Sziklevelei rövid levélnyélen ülnek. Alakjuk lehet akár háromszögletű, akár félkör alakú. Széle lekerekített. Az első levelek tojásdad alakúak, háromfogúak, a középső fog nagy.

Lomblevelek: Ülő levelei átellenesen helyezkednek el a száron, alakjuk tojásdad, szélük csipkés. A levelek a szár csúcsán egyre kisebb hegyes, épszélű murvalevelekbe mennek át.

Virág: A kicsi, mindössze 2-3 mm nagyságú, a murvalevelek hónaljában lévő virágai kék színűek. Virága csaknem ülő. A négy csészelevél hosszabb a toknál. Március és október között virágzik.

Termés: Szív alakú toktermésében két rekesz található, amelyekben több mag fejlődik. Lapos, tojásdad alakú magja 0,8-1,1 mm nagyságú. Növényegyedenként 50-100 db magot érlel. A magok érés után azonnal kicsírázhatnak.

Védekezés:

Agrotechnikai módszerek:

Tavasszal gyomfésűvel, fogasolással ritkíthatók a sekélyen gyökerező fiatal mezei veronika növények. Megfelelő tápanyagellátás mellett egyenletesen fejlődik és bokrosodik a kalászos gabona, ami a jó gyomelnyomó képesség kialakulásával is együtt jár. Az optimális körülmények között zajló vetés is a növény jó kondíciójához járul hozzá.

Kémiai védekezés:

Abban az esetben érdemes még ősszel elvégezni a gyomirtást, ha az egyedsűrűség veszélyes mértékűvé emelkedik az adott területen. A tavaszi posztemergens gyomirtás során is gyéríthető a mezei veronika.

Források:

Veszélyes 48. Szerk: Bárdi Gabriella et al. Mezőföldi Agrofórum Kft. Szekszárd, 2005.
Vegyszeres gyomirtás és termésszabályozás. Szerk.: Kádár Aurél. Hatodik átdolgozott, bővített kiadás, 2019
http://gyomnovenyek.hu/index.php?r=1354