Madárkeserűfű [Polygonum aviculare]
Életforma:
Az keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozó lágy szárú, T4-es (tavasszal csírázó nyárutói egyéves) életformacsoportú gyomnövény.
Előfordulása:
Síksági és hegyvidéki kozmopolita növény. Magyarországon is a leggyakoribb szántóföldi gyomok között tartják nyilván. Taposott helyeken, gyomtársulásokban, tarlón és szikeseken él. Gyümölcsültetvényekben, így a cseresznyében és a meggyben is közönséges.
Károsítása:
Európa mérsékelt égövi területén a művelt talajok gyommagkészletét adó egyik legmeghatározóbb faj. A fiatal cseresznye- és meggyültetvényekben okozhat károkat azzal, hogy elvonja a vizet és a tápanyagokat a gyümölcsfáktól.
Allelopatikus hatású anyagokat termel a gyökérzete, amely gátolja számos termesztett növény (fejes saláta, lucerna, rizs) és gyomnövény (csillagpázsit, fehér libatop) csírázását és kezdeti fejlődését.
Életmód:
Többnyire egyéves, nitrogénkedvelő növény, de a talajtípusokban nem válogat.
Morfológia:
A madárkeserűfű elfekvő szárú növény. A kb. fél méter hosszú elágazó hajtásai néha kissé felegyenesedők is lehetnek. 50-60 cm magasra nőhet.
Csíranövény: Sziklevelei keskenyek, hosszúkásak, amelyek az alapjuknál apró, hártyás pálhakürtővé nőttek össze. A sziklevél alatti rész vöröses színű.
Lomblevelek: Levele hosszúkástól lándzsásig változó. Hossza 3-40 mm.
Gyökérzet: Orsógyökérzetű faj.
Virág: A virágok 3-5-ösével a levelek hónaljában fejlődnek. A virágtakaró fehér vagy rózsaszín, alig észrevehető, a termésérés idején is megmarad és élénkpirosra színeződik. Májustól októberig nyílik.
Termés: 2,2-3 mm hosszúságú termése makk, amely háromélű, a tövénél kerek, csúcsa gyakran görbült. A magok sötétbarnák. A madárkeserűfű rovarbeporzású faj. Növényenként 120-200 darab magot érlel, de ha kedvező környezeti körülmények közé kerül ez a szám a 6000-et is elérheti. A magok a talajban akár 30 évig is megőrzik a csírázóképességüket. Már 2 Celsius-fokos talajhőmérséklete fejlődésnek indul.
Védekezés:
Agrotechnikai módszerek: Az ültetvénytelepítés előtt végzett tarlóápolás során mechanikai úton semmisíthető meg a madárkeserűfű. A sorközök kaszálásával a virágzás és a magérlelés akadályozható meg. A mulcsozás és a talajfelszín fekete fóliával történő takarása csökkenti a madárkeserűfű kártételét a fasorokban. A sorközökben végzett mechanikai gyomirtással is pusztítható a gyomnövény.
Kémiai védekezés: Komplex védekezési technika a gyomirtó szerekkel az agrotechnikai és a mechanikai védekezéssel kombinációban. Az ültetvénytelepítés előtt végzett tarlókezelés során a kicsírázott madárkeserűfű mechanikai és kémiai úton is irtható. 2-4 leveles állapotában érzékenyen reagál a gyomirtó szeres kezelésre. Az ültetvény első évében nem javasolható a herbicides kezelés, de a későbbiek során pre- és posztemergens módon is lehet védekezni ellene. Az alkalmazni kívánt hatóanyag kiválasztása során az ültetvény kora meghatározó szempont. Azt is figyelembe kell venni a védekezés során, hogy a talajherbicidekre érzékenyebbek a csonthéjasok. Külön kihívást jelent a megfelelő fedettség kialakítása a permetezés során, mert igen apró, keskeny levelei vannak a madárkeserűfűnek. A sarjhajtásképzésre hajlamos meggy esetében a permetezéskor azt is szem előtt kell tartani, hogy a sarjhajtásokra ne kerüljön a gyomirtó szerből, mert ezeken keresztül is felszívódnak a hatóanyagok, amik a gyümölcsfán fitotoxikus tüneteket okozhatnak.
Források:
- Veszélyes 48. Szerk: Bárdi Gabriella et al. Mezőföldi Agrofórum Kft. Szekszárd, 2005.
- Gyomnövények, gyombiológia, gyomirtás. Szerk.: Hunyadi Károly et al. Mezőgazda Kiadó. Budapest, 2011.
- J. Toman et al.: A természet képekben. Natura, Budapest. 1981
- north_east https://www.cabi.org/isc/datasheet/42685
- north_east https://agroforum.hu/szakcikkek/gyomirtas/ultetvenyek-gyomhelyzete-gyomszabalyozasa-aktualitasok/