Kúszó boglárka [Ranunculus repens]

Életforma:

A boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó lágy szárú, H2-es (indás évelő) életformacsoportú gyomnövény.

Előfordulása:

Eurázsiai elterjedésű faj. Mocsár- és lápréteken, nedves kaszálókon, gyümölcs és szőlőültetvényekben, almáskertekben fordulhat elő.

Károsítása:

A gyepesített sorközű gyümölcs és szőlőültetvényekben jelenhet meg. A gyepkeveréket alkotó növényfajok elől elfoglalja az életteret. Zölden mérgező.

Életmód:

Évelő indás növény. Az indák és néhány levél áttelelhet. Az indák a talajfelszínen találhatók. Az inda szaporodásra módosult, heverő, föld feletti hajtás, amely a rajta elhelyezkedő csomókon képes legyökerezni. Az ivaros úton, magvakkal történő szaporodása a jelentősebb. Nagy maghozam és a magvak hatékony terjesztési módja jellemzi. Az ivaros szaporodása elsősorban a terjedést szolgálja, a megtelepedés szakaszában veszi át az ivartalan szaporodás a faj fenntartásának a szerepét. Kedveli a nedves, jó vízellátottságú élőhelyeket.

Morfológia:

A kúszó boglárka évelő, kúszó szárú, akár az 50 cm magasságot elérő növény. Szára felálló, gyakran legyökeresedő indákkal rendelkezik.

Csíranövény: A nyélen ülő, lekerekített sziklevelek 5-7 mm hosszúak, alakjuk tojásdad. Az első levelek hármasan hasadtak, a későbbi levelek többszörösen szeldeltek.

Lomblevelek: A tőlevelei 1-2-szeresen hármasan összetettek. A levélkék nyelesek, a csúcsi levélke a legnagyobb és a leghosszabb nyelű. A szárlevelek háromkaréjúak vagy osztottak.

Virág: A virágok fényes aranysárgák. A szirmok hossza 1 cm. Öt csésze- és öt sziromlevele van. Májustól augusztusig virágzik.

Termés: Az aszmag részterméskék éretten sem nyílnak fel. Az aszmagon a csőr egyenes vagy enyhén görbült, a részterméske hosszának egyharmada. 140-300 db magot érlel növényenként.

Védekezés:

Agrotechnikai, mechanikai módszerek:

Az ültetvénytelepítés előtt a területről az évelő fajokat, így a kúszó boglárkát is ki kell irtani. A mély talajművelést nem bírja. A gyepesített sorközök kaszálásával a maghozás akadályozható meg. A sorok mulcsozása és a fekete fóliás talajtakarás csökkenti az előfordulását. Évelő növényként, a mulcsréteget egy idő után átnövi.

Kémiai védekezés:

Az agrotechnikai és a mechanikai védekezés mellett szükség lehet kémiai védekezésre is a kúszó boglárka ellen, mert a sekély a talajművelésnél a feldarabolódott indákból képes új növényeket fejleszteni, továbbá magjai hosszan elfekszenek a talajban, így ez utánpótlást jelent a fajnak akkor is, ha sikerül minimalizálni a jelenlétét az adott területen. Az almaültetvény telepítése előtt a kémiai védekezés tarlókezelés formájában végezhető el. A telepítés évében nem ajánlott vegyszeres védekezést folytatni. A későbbiek során évről évre bővül a rendelkezésre álló hatóanyagok köre, ugyanakkor azt is szem előtt kell tartani, hogy nem minden herbicidre reagál érzékenyen. Az évelő növények felszaporodás a többéves ültetvényekben jellemző. Ha a sorokban szükséges a védekezés, akkor minél keskenyebb sávban célszerű a kezelést elvégezni.

Források:

Gyomnövények, gyombiológia, gyomirtás. Szerk.: Hunyadi Károly et al. Mezőgazda Kiadó. Budapest, 2011.
J. Toman et al.: A természet képekben. Natura. Budapest, 1981
Koltay Albert: Növénytani gyakorlatok. GATE. Gödöllő, 1980
Gyommaghatározó. Összeáll.: Vincze Mária et al. GATE. Gödöllő, 1983.
http://gyomnovenyek.hu/index.php?r=57