Közönséges borbálafű [Barbarea vulgaris]
Életforma:
A káposztafélék (Brassicaceae) családjába tartozó lágy szárú, H3-as (szaporodásra képes gyökerűek) életformacsoportú gyomnövény.
Előfordulása:
Erdőszéleken, ártereken, utak mentén, bolygatott területeken fordul elő. A szántóföldeken a kalászosokban, repcében és a pillangósokban jelenik meg.
Károsítása:
Az elmúlt időszakban egyre gyakrabban károsít a repcében. Talajszintben telelő évelő növény. Ha a repcetábla közönséges borbálafű gyökérdarabokkal fertőzött, a kihajtó gyomnövények tőlevélrózsáikkal lefedik a talajt, hátráltatják a repce fejlődését, megnehezítik a betakarítást.
Életmód:
Karógyökerén járulékos rügyek fejlődnek, így a talajművelés eredményeként feldarabolódott gyökerekből új növények képesek fejlődni. Ennek ellenére a rendszeres talajművelést nem bírja. Ha a föld feletti része elpusztul, gyökéren található járulékos rügyekből kihajt.
Morfológia:
A közönséges borbálafű 30-100 cm magasra növő, elágazó szárú gyomnövény.
Csíranövény: Nyélen ülő kerekded sziklevél.
Gyökérzet: Erős karógyökérzettel rendelkezik.
Lomblevelek: Tőlevelei levélrózsát alkotnak. Szárölelő levelei szárnyaltan tagoltak.
Virág: 5-7 mm hosszú szirmai sárga színűek. A sziromlevelek száma négy. A bimbó csúcsa kopasz. A termésen a bibeszál 2-3 mm hosszú. Április-május folyamán virágzik.
Termés: A 10-45 mm hosszú becő a virágzati gerinctől elálló. A mag 1,4-1,8 mm hosszú, széles ovális vagy tompán négyszögletes, gyakran egyenetlenül összenyomott. Színe szürkésbarna, finoman sejtes-gödrös, fémesen csillogó. Növényenként 1000-10.000 magot terem.
Védekezés:
Agrotechnikai, mechanikai módszerek:
A rendszeres, különböző mélységben végzett talajműveléssel, a tarlók ápolásával kipusztítható, mert kimerül a folyamatos, újra történő kihajtástól.
A vetésszerkezetet úgy célszerű kialakítani, hogy abban megtalálhatók legyenek egy- és kétszikű növények, eltérő vetési időpontú, sortávolságú, gyomelnyomó képességű kultúrák.
Kémiai védekezés:
Gyomirtó szerekkel, az agrotechnikai és mechanikai védekezéssel kombinációban. A kezelésre ideális a szik-2-4 leveles állapot. Olyan herbicidet érdemes választani, amelynek hatása a növény föld alatti részeire is kiterjed. Különös odafigyelést igényel a közönséges borbálafű elleni védekezés, mert a repcével közeli rokonságban áll, mindkét faj a káposztafélékhez tartozik. A sikeres gyomirtáshoz meg kell várni a kikelésüket, de figyelni kell a repce fejlődésére is.
Források:
- north_east https://www.baranyazoldut.eu/wp-content/uploads/2018/02/Vadon-term%C5%91-t%C3%A1pl%C3%A1l%C3%A9kn%C3%B6v%C3%A9nyek-a-Baranya-Z%C3%B6ld%C3%BAt-ment%C3%A9n.pdf
- north_east https://www.3szek.ro/load/cikk/102447/kozonseges-borbalafu-erdo-mezo-ajandeka
- Gyomnövények, gyombiológia, gyomirtás. Szerk.: Hunyadi Károly et al. Mezőgazda Kiadó. Budapest, 2011.
- Gyommag határozó. Összeáll.: Vincze Mária et al. GATE, Gödöllő. 1983.
- Ujvárosi Miklós: Gyomirtás. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 1973
- Simon Tibor: A magyarországi edényes flóra határozója. Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., Budapest. 2002
- north_east https://gobotany.nativeplanttrust.org/species/barbarea/vulgaris/