AgroKnow – Privát Gazdálkodási Tanácsadás!
Tovább

Hamvas szeder [Rubus caesius]

Életforma:

A rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó lágy szárú, évelő, G3-as (szaporítógyökeres) életformacsoportú gyomnövény.

Előfordulása:

Európa- és Ázsia-szerte elterjedt. Hazánk egész területén megtalálható. Szántóterületeken, gyümölcs- és szőlőültetvényekben, nem művelt területeken, ruderáliákon egyaránt előfordul. Cseresznye- és meggyültetvényekben is számítani kell a megjelenésére.

Károsítása:

Kiterjedt, mélyre hatoló gyökérrendszerével sok vizet és tápanyagot vesz fel a talajból. Évelő növény, felszaporodása inkább az idősebb cseresznye- és meggyültetvényekben jellemző. Nehezen irtható gyomnövény, ugyanis a talajművelés során feldarabolt gyökereiből új növények képződnek, továbbá az indái is legyökeresednek.

Életmód:

Évelő növény. Leginkább a jó minőségű lösztalajokat kedveli. A szaporítógyökéren szaporodást szolgáló járulékos rügyek képződnek. A gyökérzet feldarabolása esetén a rügyekből új növény képződik. Az indái legyökerezése is segíti az elterjedését. A magokkal való szaporodása is jelentős.

Morfológia:

A hamvas szeder tüskés szára több méterre megnő. Föld alatti része fásodott.

Csíranövény: A nyeles sziklevelei kerekded oválisak. Rajtuk – főként a levéllemez szélén – apró mirigyszőrök figyelhetők meg. A sziklevél alatti szárrész zöld vagy rózsaszínes, bordós árnyalatú. A tenyeresen karéjos első levele széles tojásdad.

Lomblevelek: Levelei hármasak, a középső levélke nyeles. A levélszél egyenetlenül fűrészes.

Gyökérzet: Szaporítógyökeres faj. Kiterjedt, dús gyökérrendszert képez.

Virág: Virágai álernyőt alkotnak. Színük fehér. A csészeleveleket szőr fedi.

Termés: Szedertermése valójában sok, apró húsos termésből álló csonthéjas terméscsoport. Színe kékesen hamvas, fekete. A csontár görbült elliptikus alakú, színe sárgásszürke. Felszíne hálózatos gödröskés mintázatú. A magjai terjesztésében az állatok közrejátszanak, hiszen ízletes termését szívesen fogyasztják. Magjai sértetlenül keresztül jutnak a tápcsatornán, így kerülnek el távolabbi területekre.

Védekezés:

Agrotechnikai módszerek:

A cseresznye- és meggyültetvény telepítése előtt ki kell irtani a területről a hamvas szedret. Az őszi talajművelés során a mélybe forgatással gyengíthető, gyéríthető, illetve a tarlóhántás során feldarabolt gyökerei gyomirtó szerrel elpusztíthatók. A cseresznye- és meggyfák sorainak mulcsozása vagy fekete fóliás takarása gátolja a terjedését. Mivel évelő növény, a mulcsréteget egy idő után átnövi.

Kémiai védekezés:

Gyomirtó szerekkel az agrotechnikai és a mechanikai védekezéssel kombinációban. A fiatal ültetvényben az évelők, így a hamvas szeder borítási aránya kisebb, a magról kelő egyévesek dominálnak. Többéves cseresznye- és meggyültetvényekben azonban már szükség lehet az ellene való vegyszeres védekezésre. A herbicid kiválasztásának egyik legfontosabb szempontja az ültetvény kora. A fasorok kezelésénél arra érdemes törekedni, hogy a gyomirtott sáv a lehető legkeskenyebb legyen. A kijuttatás során el kell kerülni azt, hogy a gyümölcsfa levelére kerüljön a herbicidből. A gyöktörzsről kihajtó szeder ellen a felszívódó, jól transzlokálódó készítmények hatékonyak, amelyek eljutnak a növény föld alatti szaporítóképleteibe. A sarjhajtásképzésre hajlamos meggy esetében a permetezéskor figyelmet kell fordítani arra, hogy a sarjhajtásokra se kerüljön a gyomirtó szerből, mert ezeken keresztül is felszívódnak a hatóanyagok, amik a gyümölcsfán fitotoxikus tüneteket okozhatnak.

Források:

Top