Fodrós lórom [Rumex crispus]








Életforma:
Az keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozó H3-as (szaporodásra képes gyökerűek) életformacsoportú gyomnövény.
Előfordulása:
Eurázsiában őshonos, de az emberi tevékenység hatására mára világszerte elterjedt. Nedves, üde rétek növénye. Az egész országban megjelenik, de a hegyvidéki és a nyugat-magyarországi területeken válhat veszélyessé. A ruderális területeken is gyakran előfordul. Kertészeti állókultúrákban, almában, szőlőben is gyomosíthat.
Károsítása:
A fodros lórom azokban a kultúrákban válhat veszélyessé, amelyek évelők, tehát ahol nem minden évben zajlik intenzív talajművelés. A szántóföldi növények közül az évelő pillangósokban fordulhat elő. A kertészeti kultúrák közül a gyümölcsösökben – így az almában is – és a szőlőültetvényekben gyomosít. Robosztus nagy termetével sok tápanyagot és vizet von el a kultúrnövényektől, kiszárítja a talajt.
Életmód:
Talajszintben telelő évelő növény szaporodásra képes gyökérzettel. A gyöktörzs és a tőlevélrózsa levelei telelnek át. A gyöktörzse sekélyen, 7-10 cm-es mélységben van a talajban. A felszeletelt gyökérdarabokból új növények fejlődhetnek. A föld feletti rész elpusztulása után a gyökérből új hajtás képződik. A rendszeres talajművelést viszont ennek ellenére nem viseli el. A talaj forgatása azonban az elfekvő magokat kelésre készteti, mert a fény és a változó hőmérséklet serkenti a csírázását.
Kedveli a nedves termőhelyeket. Vastag, húsos, mélyre hatoló gyökere miatt egy ideig ellenáll a szárazságnak. A kaszálást jól viseli. A talajok között alapvetően nem válogat, kedveli a tápanyagdús területeket, az alacsonyabb pH-jú élőhelyeken kevésbé gyakori.
Morfológia:
A fodros lórom magas termetű, 4—120 cm-t elérő, felálló, esetenként elágazó szárú szárú növény. Kedvező környezeti körülmények között akár másfél méteresre is fejlődhet. A szára sima, színe esetenként kissé vöröses.
Csíranövény: A sziklevelei keskenyek, hosszúkásak, a levélnyél rövidebb a levéllemeznél. Az első levelek hosszú nyelűek, alakjuk kerekded.
Lomblevelek: Levelei hosszúak, lándzsa alakúak, alul nyélbe keskenyednek. Szélük fodros, hullámos. A felső leveleknek vagy nagyon rövid levélnyelük van, vagy hiányzik. A levelek 8-30 cm hosszúak és 2-7 cm szélesek.
Gyökérzet: Szaporodásra képes gyökeret fejlesztő növény. Húsos karógyökérzete 4 cm széles, a talajba mélyre, akár másfél méterre is lehatol, de homokos talajokon ennél mélyebbre is juthat.
Virág: Virágai a szárvégeken fejlődnek, 5-10 mm hosszúak, színük zöldes árnyalatú. Május-június folyamán és augusztusban virágzik.
Termés: Termése háromoldalú, fénylő, sötét vörösesbarna makkocska. A makkocskákat takaró lepellevelek éréskor rászáradnak. A lepelcimpák épszélűek. A lepellevelek 3,5-5 mm hosszúak, szívalakúak, nyújtott tompa csúcsúak. A makkocskák felszíne sima, élük kifejezett, éles. Mindkét végén hegyesek, 2-3 mm hosszúak. Növényenkénti magtermése 2000-5000 db. A magok a mezőgazdasági tevékenység során emberi közvetítéssel, szél és víz útján, állatok kültakarójába ragadva, valamint a madarak és a szarvasmarhák emésztőrendszerén áthaladva terjednek. Magjai a talajban hosszú ideig, több évtizedig elfekhetnek.
Védekezés:
Agrotechnikai módszerek:
Amennyiben a vetésváltásba olyan kultúrák kerülnek (egyéves szűk sortávolságú), amelyek nem kedveznek a fodroslórom fejlődésének, terjedése megállítható. A rendszeresen alkalmazott forgatásos talajművelést nem viseli el. Kertészeti ültetvényekben válhat veszélyessé. Kaszálást ugyan túléli, de nem lesz képes túl mélyre hatoló gyökeret fejleszteni, emellett ezzel a módszerrel megakadályozható a magképzés. A sorok mulcsozásával vagy fekete fóliás takarásával egyedszáma csökkenthető, de mivel évelő a mulcsréteget bizonyos idő után átnövi.
Kémiai védekezés:
Gyomirtó szerekkel, az agrotechnikai védekezéssel kombinációban. Nem minden esetben reagál érzékenyen a herbicidekre. A védekezésre a legalkalmasabb időpont a fiatal levélrozettás állapotában van. Fontos, hogy a hatóanyag a gyökérzetbe is eljusson és kifejtse hatását.
Források:
- Gyomnövények, gyombiológia, gyomirtás. Szerk.: Hunyadi Károly et al. Mezőgazda Kiadó. Budapest, 2011.
- Gyommaghatározó. Összeáll.: Vincze Mária et al. GATE. Gödöllő, 1983.
- Simon Tibor: A magyarországi edényes flóra határozója. Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., Budapest. 2002
- north_east https://www.cabi.org/isc/datasheet/48059
- north_east https://agroforum.hu/szakcikkek/gyomirtas/ultetvenyek-gyomhelyzete-gyomszabalyozasa-aktualitasok/