Fekete csucsor [Solanum nigrum]

Életforma:

A buronyafélék (Solanaceae) családjába tartozó T4-es (tavasszal csírázó, nyár utói egyéves) életformacsoportú gyomnövény.

Előfordulása:

Dél-eurázsiai, mediterrán származású faj, amely napjainkra az Antarktisz kivételével az összes kontinensen elterjedt. Parlagterületeken, gyomtársulásokban gyakran előforduló növény. A kapások jellemző gyomnövénye.

Károsítása:

Mivel melegkedvelő, főként a tág térállású kapás növények között találja meg az életfeltételeit. A magasra növő, jó gyomelnyomó képességű kultúrákban kisebb kár okozására képes, mint a nagy habitusú, melegkedvelő gyomok. Mivel a szárazságot rosszul viseli, jelentősége az öntözött kukoricában vagy csapadékosabb időszakokban nagyobb.

Húsos bogyótermései betakarításkor összenyomódnak, szennyezik és színezik a termést. A szója magjával kb. azonos méretű a termése, nehéz elkülöníteni belőle. Mérgező hatású. Allelopatikus vegyületeket termel. Különböző, kultúrnövényeket veszélyeztető fonálféreg fajok gazdanövénye.

Életmód:

Egyéves növény. A magas nitrogéntartalmú, nedves, humuszban gazdag területeket kedveli. Magról szaporodik. Meleg- és fényigényes faj, magjai csak a talaj felmelegedése után indulnak csírázásnak. A sötétben a magok csak kis százalékban indulnak fejlődésnek. Csírázását a hosszú hullámhosszú vörös fény (ƛ=730 nm) gátolja, míg a rövid hullámhosszú (ƛ=660 nm) vörös serkenti. Levelei és a táblán fejlődő kultúrnövény levélzete a napsugárzásból érkező vörös fény nagy részét visszatartja (fotoszintézis), így a talajra csak a csírázást gátló hosszú (távoli) hullámhosszú vörös fény jut el. Nedves hűvös körülmények hatására azonban ez a gátlás feloldódik. Kelését az alternáló hőmérsékleti értékek serkentik, optimális a 20/30 Celsius-fok. Kelése elhúzódó, azok a magok, amelyek kelését befolyásolja a fény, a talaj legfelsőbb rétegeiből képesek csak kikelni, ahova még a diffúz fény bejut. Amelyeknél a fényre való ilyen tekintetű érzékenység már megszűnt, mélyebbről, akár 8 cm-ről is a felszínre törnek. Kedveli a korhadó szerves anyagokban gazdag talajt. Tömeges előfordulására a magas tápanyag-tartalmú területeken lehet számítani. A szárazságot rosszul viseli.

Morfológia:

A fekete csucsor közepes termetű, 30-60 cm magas, tejszerű nedvet tartalmazó gyomnövény. Szára szögletes, általában a tövétől elágazó.

Csíranövény: A hosszú, mirigyszőrös levélnyéleken ülő sziklevelei széles lándzsásak, csúcsuk kihegyezett, az alapnál kissé szív alakúak. A sziklevél a fonákon szürkéslila. A sziklevél alatti szárrész violaszínű, rajta apró mirigyszőrök láthatók.

Gyökérzet: Viszonylag rövid orsógyökeret fejleszt.

Lomblevelek: Sötétzöld színű levelei tojásdad vagy háromszög alakúak. Csúcsuk hegyes, az alapjuknál hirtelen nyélbe keskenyedők. A levélszél többféle lehet: ép, fogas vagy szabálytalanul bevagdalt.

Virág: Fehér virágai rövid kocsányon ülnek, forgó virágzatot alkotnak. A párta kétszer akkora, mint az öt darab zöld színű csészelevél. A bibeszál egyenes, színe feketészöld vagy fekete. Az aranysárga portokok kiállnak a virágból. Júliustól novemberig virágzik.

Termés: Sok magot tartalmazó, gömbölyű, érett állapotában fekete vagy feketészöld bogyótermése van. Magjai oválisak, oldalról erősen lapítottak. Színük sárga vagy barnássárga. Hosszúságuk 2 mm. Felszínükön finom pontozás és recehálózat figyelhető meg. Esetleg igen enyhén fénylik. Növényenkénti magprodukciója 500 és 360.000 között változik. Csírázóképességét hosszú ideig, akár 30 évig megőrzi.

Védekezés:

Agrotechnikai, mechanikai módszerek:

Mechanikai úton a tarlóhántás alkalmával kelésre késztetett fekete csucsor ellen lehet védekezni, illetve a későn kelő egyedekkel a hideg beálltával érkező fagyok végeznek. Olyan vetésszerkezet kialakítására célszerű törekedni, amely nem kedvez a felszaporodásának. Az őszi kalászosokban nem találja meg életciklusának megfelelő körülményeket. Tavasszal sorközművelő kultivátorral gyéríthető a kukoricatáblában. Az agrotechnikai védekezés eszköztárának része az őszi, legalább középmély őszi szántás elvégzése is, amelynek során a gyomnövény magjait a talaj mélyebb rétegeibe lehet leforgatni

Kémiai védekezés:

Gyomirtó szerekkel, az agrotechnikai, mechanika védekezéssel kombinációban. Szem előtt kell tartani azt a tulajdonságát, a rövid hatástartamú herbicidek lebomlását követően zavartalanul csírázik tovább. Premergens kezelésének eredményessége a bemosó csapadék megjelenésének a függvénye. Posztemergens irtása a gyomnövény 2-4 leveses állapotában a leghatékonyabb. A pre és a poszt kezelések során különböző hatásmechanizmusú herbicidekkel érdemes védekezni annak érdekében, hogy elkerülhető legyen gyomirtó szerrel szembeni rezisztencia kialakulása. Több gyomirtó szerrel ellenálló biotípusa létezik.

Források:

Gyomnövények, gyombiológia, gyomirtás. Szerk.: Hunyadi Károly et al. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2011
https://www.terra.hu/haznov/htm/Solanum.nigrum.html
Veszélyes 48. Szerk: Bárdi Gabriella et al. Mezőföldi Agrofórum Kft. Szekszárd, 2005.
Hornyák Attila: A mechanikai és a kémiai gyomirtás lehetőségei a kukoricatermesztésben. Értékálló Aranykorona. 2021. április. XXI. évf. 3. szám. 12.p