Iratkozzon fel hírleveleinkre és egyéb szakmai anyagainkra!
Tovább

Farkasalma [Aristolochia clematitis]

Életforma:

A farkasalmafélék (Aristolochiaceae) családjába tartozó G1-es (tarackos, rizómás talajban telelő évelők) életformacsoportú gyom.

Előfordulása:

Szubmediterrán eredetű faj, de szinte egész Európában meghonosodott. Magyarországon gyakran előforduló növény, főként az Alföldön elterjedt. Gyümölcsösökben, almaültetvényekben, szőlőben gyomosít, de szántókon, azon belül inkább a kapás kultúrákban is elszaporodhat. Utak mentén, ruderális területeken, ártereken közönséges.

Károsítása:

A gyümölcsfák elől elveszi a vizet és a tápanyagot. Nagy termetűre is megnőhet, ekkor a talajt beárnyékolva csökkenti annak hőmérsékletét, ami a haszonnövény tápanyag-felvételének vontatottá válását eredményezi. Főként az idősebb almaültetvényekben fordul elő, mert a jó minőségben előkészített fiatal ültetvény talajában az évelő gyomfajok nem fordulnak elő, a magról kelő egyévesek dominálnak. Ha a sorközöket és sorokat hasonlítjuk össze, inkább a sorokban fordul elő nagyobb gyakorisággal. Erősen mérgező növény. A takarmánynak az 5%-os szennyezettsége már veszélyes lehet. Minden része tartalmazza a farkasalma-savat, amely elfogyasztva súlyos vese- és májbántalmakat okoz. Emellett rákkeltő hatású anyagok is kimutathatók a növényből. Allelopatikus hatású anyagokat termel.

Életmód:

Évelő növény, kúszó, tarackszerű gyöktörzséből minden évben új hajtások fejlődnek. A nitrogénben gazdag talajokat kedveli. Vegetatív úton tarackokkal és generatív módon maggal szaporodik. A nedves termőhelyeken érzi jól magát.

Morfológia:

A farkasalma 30-tól akár 100 cm magasságúra megnövő, tövénél kúszó, tarackos, felálló, el nem ágazó szárú, kopasz növény.

Csíranövény: A sziklevél a magban marad. Az első levélkék keskeny lándzsásak, szélük ép. Az első valódi lomblevelek alakja szíves tojásdad, csúcsuk hegyes, válluk szíves, de nem olyan mélyen, mint a következő leveleké.

Lomblevelek: Lekerekített háromszög, tojásdad alakú levelei nagyok, csúcsuk tompa, válluk mélyen szíves. A levelek hosszú nyélen ülnek, bőrszerűek. Az egész növény sárgászöld színű, bódító, illatú.

Virág: Kellemetlen erős szagú, forrt, egyajkú lepelből álló virágai sárgák. A levélhónaljakban fejlődnek 3-5-ösével. A lepelcsőben levő lehajló serteszőrök a rovarokat fogva tartják, csak a beporzás után ernyednek el és engedik szabadon az ízeltlábúakat. Május - június folyamán virágzik, de nyílás sokszor késő őszig is elhúzódhat.

Termés: A körtealakú toktermés lefelé csüng. Mérete körülbelül diónyi, a magok vízszintesen, hat oszlopban helyezkednek el benne. A hatrekeszű tok a magok érése után alulról nyílik fel hat kopáccsal. A magok laposak, háromszög alakúak, hosszuk 6-12 mm. Színük világosbarna, felületük sima, parafaszerűen puhák, ízük keserű. Növényenkénti maghozama 100-150.

Védekezés:

Agrotechnikai, mechanikai módszerek: Olyan előveteményt érdemes választani, amelyben az évelő fajok, így a farkasalma is jól irtható. Az ültetvénytelepítést megelőző őszi mélyszántás során a felszínre kerülő tarackjai kiszáradnak, elfagynak. A gyepesített sorközökben a kaszálást jól tűri, viszont a magképzés megakadályozható az eljárással. A talajműveléssel jól kordában tartható. Mulcsozással (pl. szalmával történő talajborítás) vagy fekete fóliás talajtakarással is mérsékelhető a terjedése. Mivel évelő növény, a mulcsréteget egy idő után átnövi.

Kémiai védekezés: Gyomirtó szerekkel, az agrotechnikai, mechanikai védekezéssel kombinációban. A szőlő- és gyümölcsültetvényekben levélen keresztül felszívódó készítményekkel lehet védekezni ellene. A védekezés során a gyomnövény fenológiai állapotát is figyelembe kell venni. A fasorok permetezésekor arra kell törekedni, hogy a gyomirtott sáv a lehető legkeskenyebb legyen, továbbá, hogy a növényvédő szer ne kerüljön az alma levelére, mert fitotoxikus hatást válthat ki.

Források:

Top