Aprószulák [Convolvulus arvensis]
Életforma:
A szulákfélék (Convolvulaceae) családjába tartozó lágy szárú, évelő, G3-as (szaporítógyökeres) életformacsoportú gyomnövény.
Előfordulása:
Őshazája Eurázsiában van, innen hurcolták be Amerikába és más földrészekre. Napjainkban már az összes kontinensen megtelepedett. Hazánk egész területén elterjedt. Szántóterületeken, gyümölcs- és szőlőültetvényekben, nem művelt területeken egyaránt megtalálható.
Károsítása:
Károsítása kettős. Egyrész vizet és tápanyagot von el az almafáktól, másrész rájuk csavarodva árnyékolja azokat, illetve párásabb mikroklímát teremt, ami a kórokozók terjedését segíti. Erős fertőzés esetén akár a talaj vízkészletének felét is képes felhasználni. Ha a fasorokban szaporodik el komoly termésveszteséget tud okozni. A fákra felcsavarodva a betakarítást is megnehezítheti. Allelopatikus hatású anyagokat is termel. Az ültetvényekben, különösen az almában és a szőlőben az azonos hatóanyag-csoportba tartozó herbicidek éveken át tartó egyoldalú használata miatt speciális gyomszelekciós hatás alakul ki. Ez a folyamat pedig kedvez az aprószulák térfoglalásának.
Nagyobb mennyiségben etetve a szarvasmarhák és a lovak számára mérgező lehet. Az almaültetvényekben végzett első országos gyomfelvételezés (2002-2004 között) adatai szerint az átlagos borítási sorrendben a harmadik helyen szerepelt.
Életmód:
Talajtípusokban nem válogat. Hajtásai fényigényesek, az óramutató járásával ellentétes irányban kapaszkodnak fel a szomszédos növényekre. Ha a hajtások a talajfelszínre kerülnek, a hajtáscsúcs tarackcsúccsá alakul, és így fejlődik tovább a növény. Szaporodásra a talajművelés során feldarabolódott földalatti szárával is képes. A futóhomok kivételével minden talajtípuson megél.
Morfológia:
A végig leveles hajtások, amelyek hossza elérheti akár a 2–3 méteres nagyságot, a talaj felszínén találhatók vagy a termesztett növényekre csavarodva kúsznak fel.
Csíranövény: Szív alakú sziklevelek, amelyek csúcsi része félkör alakban kicsípett. Az első lomblevél kopasz, a válla nyilas. A sziklevél alatti szárrész vöröses színű.
Lomblevelek: A levelek nyelesek, dárda, tojásdad vagy elliptikus alakúak, a levélváll nyilas vagy füles.
Gyökérzet: Kiterjedt, dús gyökérrendszert képez. Ha alaktani szempontból vizsgáljuk a gyökérzetét, megkülönböztethetünk egy függőlegesen lehatoló főgyökérzetet (ez akár 6-9 m mélységbe is lejuthat), és a vegetatív szaporodást biztosító járulékos rügyekkel rendelkező oldalgyökérrendszert, amely sok rügyet és járulékos rügyet fejleszt. Szaporító gyökérrendszerével akár 1 méter mélységbe is leér, de a gyökérzet 70%-a talaj felső 60 cm-es szintjében található. Ezek a talajmunkával feldarabolva kihajtanak, és újabb növények fejlődnek belőlük. Vegetatív részekkel történő terjedése jelentősebb a magról történőhöz képest. A szaporítógyökerekben tárolt tápanyagot biztosító szénhidrátok mennyisége májusban éri el a minimum szintet. Ez a kiürülés időszaka, a fotoszintézis folyamatában termelt szénhidrátoknak köszönhetően a feltöltődés az ősz közepére tehető.
Virág: A párta bimbóban csavart. A hosszú kocsányon egyesével vagy párosával található tölcsér alakú virágai fehérek vagy rózsaszínűek és illatosak. Júniustól szeptemberig virágzik.
Termés: Gömbölyded toktermése kétüregű, benne 2–2 tojásdad alakú mag helyezkedik el. Növényenként 300-550 db magot érlel. Kemény héjú magvai a csírázóképességüket több évig megőrzik (hozzávetőlegesen 15 évig), ezért a talaj apró szulák gyommagkészlete lassan ürül ki. Egész nyáron képes a mag kicsírázni akár 10-15 cm mélységből is.
Védekezés:
Agrotechnikai módszerek
Az almaültetvény telepítése előtt ki kell irtani a területről az aprószulákot. Az őszi mélyszántással sikeresen visszaszorítható a terjedése, mivel ez a művelet a tartalék-tápanyagok felhasználására készteti a növény föld alatti részeit, így azok gyengülését, pusztulását okozza. A sekély szántás vagy tárcsázás segíti a felszaporodását. Az aprószulák elleni védekezést az almaültetvény előveteményében kell elkezdeni. Az őszi talajművelés során a mélybe forgatással gyengíthető, gyéríthető. Az almaültetvény sorainak mulcsozása vagy fekete fóliás takarása gátolja a terjedését. Mivel évelő növény, a mulcsréteget egy idő után átnövi.
Kémiai védekezés:
Gyomirtó szerekkel az agrotechnikai és a kémiai védekezéssel kombinációban. Az ültetvény létesítése előtt tarlókezeléssel is sikeresen lehet ellene védekezni, ugyanis az ekkor végzett talajmunkák során feldarabolódott szárrészek kihajtanak, amelyek aztán herbicides kezeléssel elpusztíthatók. Fontos szempont, hogy a gyomirtó szeres kezelés idején az aprószulák minél nagyobb levélfelülettel rendelkezzen. Optimális időpont az virágzás előtti, virágzás kezdeti állapotában van. Figyelembe kell venni a kémiai védekezés során azt is, hogy különböző biotípusai eltérő érzékenységet mutatnak a herbicidekkel szemben.
A fiatal ültetvényben az évelők, így az aprószulák borítási aránya kisebb, a magról kelő egyévesek dominálnak. Többéves almaültetvényekben azonban már szükség lehet az aprószulák elleni vegyszeres védekezésre az almában. A herbicid kiválasztásának egyik legfontosabb szempontja az ültetvény kora. A fasorok kezelésénél arra érdemes törekedni, hogy a gyomirtott sáv a lehető legkeskenyebb legyen. A kijuttatás során el kell kerülni azt, hogy az alma levelére kerüljön a herbicidből. Az olyan nehezen irtható gyomfajok közé tartozik, amelyek herbicidekkel csak korlátozottan pusztíthatók el.
Források:
Az Ötödik Országos Gyomfelvételezés Magyarország szántóföldjein. Szerk.: Novák Róbert et al. Vidékfejlesztési Minisztérium ÉFNTO. Budaest, 2011
Veszélyes 48. Szerk.: Benécsné Bárdi Gabriella et al. Mezőföldi Agrofórum Kiadó Kft. Szekszárd, 2005.
north_east https://agrarium7.hu/cikkek/324-az-aproszulak-es-sovenyszulak-elleni-vedekezes
north_east https://www.agronaplo.hu/szakfolyoirat/2009/08/szantofold/szantofoldi-jovevenyek-i
Agrobotanika. Szerk: Dr. Hortobágyi Tibor. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 1986
Ujvárosi Miklós: Gyomirtás. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 1973
Simon Tibor: A magyarországi edényes flóra határozója. Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., Budapest. 2002