AgroKnow – Privát Gazdálkodási Tanácsadás!
Tovább

Útszéli zsázsa [Cardaria draba]

Életforma:

A káposztafélék (Brassicaceae) családjába tartozó lágy szárú, évelő, G3-as (szaporítógyökeres) életformacsoportú gyomnövény.

Előfordulása:

Eurázsiai, mediterrán, kontinentális elterjedésű növény, hazánk egész területén megtalálható. Szántóterületeken, gyümölcs- és szőlőültetvényekben, nem művelt területeken, taposott területeken, ruderáliákon egyaránt előfordul. Cseresznye- és meggyültetvényekben is számítani kell a megjelenésére.

Károsítása:

Kiterjedt, mélyre hatoló gyökérrendszerével sok vizet és tápanyagot vesz fel a talajból. Évelő növény, felszaporodása inkább a cseresznye- és meggyültetvények fasoraiban jellemző.

Életmód:

Évelő növény. A talaj kémhatása iránt közömbös vagy mészkedvelő. A talaj sótartalmát jól tűri, szikes területeken nagy számban jelenik meg. Főként a kötöttebb talajokon terjed el. Az áttelelést és a szaporodást szolgáló szaporítógyökerei többé-kevésbé vízszintesen helyezkednek el a talajban. Az ezekből kiinduló gyökerek függőlegesen mélyre hatolnak. A szaporítógyökéren szaporodást szolgáló járulékos rügyek képződnek. A gyökérzet feldarabolása esetén a rügyekből új növény képződik.

Morfológia:

Az útszéli zsázsa felálló szárú, felül elágazó, szürke molyhos, fél méter nagyságú növény.

Csíranövény: Nyélbe keskenyedő sziklevelei oválisak, a levélcsúcsok lekerekítettek. Első lomblevelei épek, a későbbiek széle enyhén fogazott. A csíranövény felszínét apró szőrök fedik, ami szürkészöld árnyalatot kölcsönöz.

Lomblevelek: Levelei a szár alsó részén nyelesek, feljebb ülők, nyilas vállúak és hegyesek. A levélszélek fogazottak.

Gyökérzet: Szaporítógyökeres faj. Kiterjedt, dús gyökérrendszert képez.

Virág: Virágai sátorozó összetett virágzatot alkotnak. Színük fehér. A virágzat a hajtás hosszának negyede-ötöde.Májustól júliusig nyílik.

Termés: Fel nem nyíló becőke termése duzzadt. Szélessége meghaladja a hosszát (hossza: 3-4 mm, szélessége 5-6 mm). A termés csúcsán 1-1,5 mm hosszúságú bibeszál figyelhető meg. A becőke széles szíves háromszög alakú. Kocsánya általában vízszintesen áll. Összenyomott magja tojásdad alakú, színe sárgás- vagy vörösesbarna, felszíne csaknem sima.

Védekezés:

Agrotechnikai, mechanikai módszerek:

A cseresznye- és meggyültetvény telepítése előtt ki kell irtani a területről az útszéli zsázsát. Az őszi mélyszántással sikeresen visszaszorítható a terjedése, mivel ez a művelet a tartaléktápanyagok felhasználására készteti a növény föld alatti részeit, így azok gyengülését, pusztulását okozza. A sekély szántás vagy tárcsázás segíti a felszaporodását. A cseresznye- és meggyfák sorainak mulcsozása vagy fekete fóliás takarása gátolja a terjedését. Mivel évelő növény, a mulcsréteget egy idő után átnövi.

Kémiai védekezés: Gyomirtó szerekkel az agrotechnikai és a mechanikai védekezéssel kombinációban. Az ültetvény létesítése előtt tarlókezeléssel is sikeresen lehet ellene védekezni, ugyanis az ekkor végzett talajmunkák során feldarabolódott szárrészek kihajtanak, amelyek aztán herbicides kezeléssel elpusztíthatók.

A fiatal ültetvényben az évelők, így az útszéli zsázsa borítási aránya kisebb, a magról kelő egyévesek dominálnak. Többéves cseresznye- és meggyültetvényekben azonban már szükség lehet az ellene való vegyszeres védekezésre. A herbicid kiválasztásának egyik legfontosabb szempontja az ültetvény kora. A fasorok kezelésénél arra érdemes törekedni, hogy a gyomirtott sáv a lehető legkeskenyebb legyen. A kijuttatás során el kell kerülni azt, hogy a gyümölcsfa levelére kerüljön a herbicidből. A sarjhajtásképzésre hajlamos meggy esetében a permetezéskor figyelmet kell fordítani arra, hogy a sarjhajtásokra se kerüljön a gyomirtó szerből, mert ezeken keresztül is felszívódnak a hatóanyagok, amik a gyümölcsfán fitotoxikus tüneteket okozhatnak.

Források:

Top