Iratkozzon fel hírleveleinkre és egyéb szakmai anyagainkra!
Tovább

Közönséges tarackbúza [Elymus repens]

Életforma:

A perjefélék (Poaceae) családjába tartozó, G1-es (talajban telelő, évelő, tarackos, rizómás fajok) életformacsoportú gyomnövény.

Előfordulás:

Széles körben elterjedt, veszélyes gyomnövény. Táblaszéleken, parlagterületeken, utak mentén, szántókon, ültetvényekben jelenik meg. Minden kultúrában, így az almában is gyomosít.

Károsítása:

Kártétele a művelt területeken nagyon súlyos. A talajt átszövő tarackjai elszívják a vizet és a tápanyagot a kultúrnövény elől. A többéves ültetvényekben komoly termésveszteséget okozhat. Az almaültetvényekben végzett első országos gyomfelvételezés (2002-2004 között) adatai szerint az átlagos borítási sorrendben a második helyen szerepelt. Allelopatikus hatással is rendelkezik.

Életmód:

Évelő tarackos növény. Talajok között nem válogat, legkevésbé a száraz homoktalajokon telepszik meg. Kora tavasztól késő őszig csírázik, a csírázás fő időszaka a tavasz. Szaporodása nagyobb részben vegetatív úton történik a módosult föld alatti hajtásokkal. Ezek a szártarackok csomókkal tagoltak. A csomókon egy-egy allevelek által fedett rügy található.

Morfológia:

A közönséges tarackbúza évelő, tarackos, közepesen magas, 20-150 cm-es növény.

Csíranövény: Az első levél keskeny szálas, 60-80 mm hosszú, szőrökkel szórtan fedett. A levélhüvely 15-21 mm hosszú, színe vöröseskék. A levelek hártyás nyelvecskéje rövid, felülről hasogatott. Tavasszal a tarackból hajt ki többnyire. Levéllemeze kopasz és csavarodó, rajta karomszerű fülecske található. A legfiatalabb levél begöngyölt.

Gyökérzete: Tarackjai, amelyek valójában módosult hajtások, dúsan elágazók. A talaj 5-20 cm-es mélységében helyezkednek el. A tarackokon lévő szárcsomókból fejlődnek a gyökerek.

Lomblevelek: A levélhüvely fiatalon szőrös, később kopasz. A levéllemez kékeszöld.

Virágzat: Hosszú füzérén a füzérkék a tengely csomóin egyesével ülnek, a szélesebb oldalukkal simulnak tengelyhez (a Lolium fajoknál ez pont fordítva van). Virágzása júniustól kezdődik.

Termés: Toklászos szemtermése 8-10 mm hosszú, fénytelen, barna. A szem a hasi toklászhoz hozzánőtt. A háti toklászon 5-7 ér fut. A magvak 2-3 évig életképesek.

Védekezés:

Agrotechnikai, mechanikai védekezés: A gyomfaj ellen a mechanikai védekezés korlátozott lehetőségű. A tarlóművelés célja a tarackok feldarabolása és a talajfelszín közelébe juttatása, ahol azok elszáradnak. A védekezés sikere a talajművelés mélységén kívül attól is függ, hogy milyenek az időjárási körülmények. Csapadék esetén ugyanis a feldarabolt tarackok kihajtanak. A tarackok regenerálódásának optimális mélysége 2,5-5 cm, ezért sekély szántással aktiválhatjuk is kihajtásra, majd kémiai úton elpusztíthatók. A tarackok a mély, 15 cm alá történő forgatás után már nem képesek regenerálódni. Az ültetvénytelepítés előtt a területen ki kell irtani a tarackbúzát. A későbbiek során, ha megjelenik az ültevényben a gyepesített sorközök kaszálásával akadályozható meg a maghozás. A sorok takarása, mulcsréteg vagy fekte fólia elterítése gátolja a terjedését. Mivel évelő növény, a mulcsréteget egy idő után átnövi.

Kémiai védekezés: A tarackbúza elleni védekezésre a felszívódó készítmények alkalmasak. A védekezés időpontjához a gyom fenológiai stádiumát kell figyelembe venni. Túl korai időpontban kicsi a levélfelület, fejlettebb állapotában viszont nem érzékeny a gyomirtó szerre. Ideális időpont a védekezésre a 20-25 cm-es hajtásfejlettségnél van. Speciális egyszikű irtókkal sikeresen lehet védekezni ellene. A fasorok permetezésekor arra kell törekedni, hogy a gyomirtott sáv a lehető legkeskenyebb legyen, továbbá, hogy a növényvédő szer ne kerüljön az alma levelére, mert fitotoxikus hatást válthat ki.

Források:

Top