Fenyércirok [Sorghum halepense]

Életforma:

A perjefélék (Poaceae) családjába tartozó G1-es (tarackos, rizómás, talajban telelő évelő fajok) életformacsoportú gyomnövény.

Előfordulása:

Géncentruma a Közel-Keleten található, mára széles körben elterjedt a trópusi és a mediterrán országokban. Magyarország a fenyércirok elterjedésének északi határán helyezkedik el. Elsősorban kapásokban, főleg a kukoricában szaporodik fel. A legfertőzöttebb Fejér, Békés, Bács-Kiskun és Baranya, valamint Tolna megye.

Károsítása:

Elfoglalja a kultúrnövény élőhelyét. Felhasználja a talaj tápanyagkészletét és a vizet, a közvetlen konkurencia miatt csökkenti a termés mennyiségét. Nagyon nehéz kiirtani onnan, ahol egyszer megtelepszik. Őszi mélyszántáskor a rizómák nagy része olyan mélységbe kerül, ahol a fagy káros hatása már nem jut érvényre (ugyanakkor a felszín közelébe került fenyércirok rizómák rügyei erős téli fagyokban – mínusz 10 Celsius-fok alatt – elfagyhatnak). Megnehezíti az ellene való védekezést az is, hogy generatív és vegetatív úton is szaporodik. Kukoricában a 15-25%-os fenyércirok-borítottság már számottevő termésveszteséget okoz. Közvetett kártétele közé sorolható, hogy több, a kukorica megbetegedéért felelős vírus rezervoárja is, a rizómákban vészelik át a telet a kórokozók.

Allelopatikus hatású vegyületeket termel.

Életmód:

A csírázása 10-15 Celsius-fokos talajhőmérsékleten indul és ezt követően folyamatos, akár a nyár végéig is eltarthat. Mivel C4-es fotoszintézist folytat, jól tűri a szárazságot, a rizómák csak akkor pusztulnak el, ha tömegük négyötödét elveszítették. Kiváló a regenerálódási képessége is, amely az apikális dominancia jelenségére (a rizómán található rügyek zöme hormonális szabályozás révén nyugalomban van, ezek a kedvező körülmények esetén hajtanak ki) és rizómák aktivitásának szezonalitására vezethető vissza. Ivaros úton magról és vegetatív úton tarackkal is képes a szaporodásra. A rizómák nóduszain és a csúcsokon új növények fejlődhetnek. Alapvetően nem válogat a különböző talajtípusok között, szinte minden szántóföldi kultúrában (a kalászosokban nem, a tarlókon már igen) számítani lehet az előfordulására. Mégis a könnyű talajokat kedvelei inkább, így gyakrabban fordul elő homok, homokos vályog és a vályog talajokon.

Morfológia:

A fenyércirok felálló, sima, szalmaszárú, 60-250 cm magasságot elérő növény. A szárcsomókból levél- és virághajtások fejlődnek.

Csíranövény: Tavasszal kel. Az első levele 20-25 mm hosszú, kopasz felszínű, színe vöröseslila. A fiatal növény levélhüvelye sima, a legfiatalabb – középső – levél begöngyölt. Nyelvecskéje sertés-fogas. A levéllemezen világos színű középér figyelhető meg, széle fogacskázott, levélszíne pelyhes lehet.

Gyökérzet: A föld alatt rizómarendszert képez. A rizómák nóduszain és a csúcsokon új növények fejlődnek.

Lomblevelek: Levelei hosszú szálasak. Szélességük 1-2 cm. A nyelvecske 2-5 mm, hártyás, szőrkoszorúval szegélyezett.

Virág: Kétivarú füzér virágzata többnyire felfelé áll. A virágbuga bugaágakból épül fel, amelyek több emeletben örvösen helyezkednek el. A virágzat 15-30 cm hosszúságú, pirosas szőrrel fedett.

Termés: Az érett termést a pelyva takarja. A 4,5-5 mm hosszúságú pelyvás szemtermés kihegyezett, hosszúkás tojásdad alakú, színe sárga vagy sárgásbarna, sárgáspiros, de feketés-barnás is lehet. Hozzávetőlegesen 80.000 db magot érlel növényenként. A magok a talajban 3-6 évig őrzik meg a csírázóképességüket.

Védekezés:

Agrotechnikai, mechanikai módszerek:

Mivel az árnyékolást rosszul tűri, érdemes a vetésváltásba sűrű, a talajt befedő, szűk sortávolságú kultúrákat (pl. őszi búza) beiktatni. A gyakori talajműveléssel hajtásra késztetett rizómákban lévő tartalék tápanyagok mennyisége csökkenthető, így a növény legyengül. A korán lekerülő elővetemények után a tarlóhántást követően kihajtott fenyércirok visszaszorítására kémiai védekezés javasolható.

Kémiai védekezés:

Gyomirtó szerekkel, az agrotechnikai, mechanika védekezéssel kombinációban. Legeredményesebb, ha már preventíven, a kukorica vetése előtt megkezdődik a fenyércirok elleni védekezés. Irtása során arra célszerű törekedni, hogy egyszerre kell elpusztítani a föld feletti hajtásait és a föld alatti rizómarendszerét. A védekezés abban az időszakban a leghatékonyabb, amikor a rizóma anyagcsere-aktivitása a legnagyobb. Mivel a rizómákon lévő axilláris rügyek (amelyek a nóduszokon fejlődnek) aktivitása augusztus-szeptember folyamán magas, a tarlóápolás során alkalmazott kémiai védekezés eredményes a fenyércirok ellen. A magról kelő fenyércirok pusztítására preemergens herbicidek alkalmazhatók. A védekezés során figyelembe kell venni azt is, hogy több gyomirtószer-hatóanyaggal szemben ellenálló biotípusa is kialakult már ki világszerte.

Források:

Az Ötödik Országos Gyomfelvételezés Magyarország szántóföldjein. Szerk.: Novák Róbert et al. Vidékfejlesztési Minisztérium ÉFNTO. Budapest, 2011
Gyomnövények, gyombiológia, gyomirtás. Szerk.: Hunyadi Károly et al. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2011
https://agraragazat.hu/hir/fenyercirok-elleni-vedekezes/
Hornyák Attila: A mechanikai és a kémiai gyomirtás lehetőségei a kukoricatermesztésben. Értékálló Aranykorona. 2021. április. XXI. évf. 3. szám. 12.p