Csillagpázsit [Cynodon dactylon]
Életforma:
A perjefélék (Poaceae) családjába tartozó G1-es (tarackos, rizómás, talajban telelő évelő fajok) életformacsoportú gyomnövény.
Előfordulása:
Észak-Afrikában, Dél-Európában és Nyugat-Ázsiában honos. Az adatok szerint 80 országban, 40 termesztett növényfajt érintően okoz növényvédelmi problémákat. Gyakorlatilag minden kultúrában előfordul, de leginkább a gondozatlan szántókon, az évelő pillangósokban és az ültetvények mechanikai ápolásban nem részesített facsíkjaiban elterjedt. Magyarország déli és középső részét fertőzte el leginkább a csillagpázsit.
Károsítása:
Tarackjai megnehezítik a talajművelő gépek munkáját. Elfoglalja a kultúrnövény élőhelyét, szőnyegszerű terjedésével szinte megfojtja azokat. Hatalmas gyökértömegével kiszárítja a talajt, felhasználja a tápanyagkészlet jelentős részét. Ha a fasorokban jelenik nagy mennyiségben komoly termésveszteséget tud okozni.
Allelopatikus hatású vegyületeket termel. Pollenje allergizáló.
Életmód:
Nagyon jó alkalmazkodóképességgel rendelkező növény. Mivel C4-es fotoszintézist folytat, jól tűri a szárazságot, kiváló a regenerálódási képessége is. Az árnyékolásra viszont érzékeny. A meszes homokos és löszös talajokat kedveli. Ivaros úton magról és vegetatív úton tarackkal is képes a szaporodásra. Terjedése főként vegetatív úton történik.
Morfológia:
A csillagpázsit tarackos növény. A talajban kemény drótszerű kúszó tarackjai, a föld felett pedig kúszó szárai segítik az elterjedését. A vékony szalmaszárú növény mindössze 5-30 cm magas, alapvetően a földön kúszik, csak a virágzata emelkedik fel. A kúszó szár a csomóknál legyökerezik.
Csíranövény: Az első levele 10-12 mm hosszúságú alakja fonalas, mely kezdetben világoszöld majd a későbbiek során sötétebbre változik a színe. A levél szélein és az ereken vékony serték láthatók. Az első leveleken a levéllemez vékonyan bordázott és a középér jelentős.
Gyökérzet: A föld alatti tarackokon lévő csomókból vékony, kemény, akár 3-4 méter mélyre hatoló gyökereket fejleszt. A föld felszínén kúszó vagy a felszínhez egész közel lévő szárcsomóiból egyrészt szintén gyökereket képez, másrészt leveles hajtások jöhetnek létre. A földben kúszó tarackok vége tőrszerűen kihegyezett.
Lomblevelek: Levelei 3-10 cm hosszúak, alakjuk nyúlt háromszög, a levélváll széles, csúcsa hegyes. Levélfülecskéje nincs. A nyelvecske pillás.
Virág: Egy virágzatot 4-5 virágfüzér alkot. Ezek a szár csúcsán egy pontól indulnak ki (ellentétben a pirók ujjasmuharral), ujjasan szétállnak, füzéres ernyő virágzatot hoznak létre. Az egyes füzérek 3-10 cm hosszúak. Pelyvái és toklászai ibolyásak. Virágzása júniusban kezdődik és őszig tart.
Termés: Termése pelyvás szemtermés, a pelyvák éréskor a magon maradnak. Toklászos szemtermése 1,8-2 mm nagyságú, csupasz szem 1 mm hosszú, színe barna, alakja ovális. A magja két évig őrzi meg az életképességét.
Védekezés:
Agrotechnikai, mechanikai módszerek: Mivel az árnyékolást rosszul tűri, a sűrűbb koronájú fák alkotta facsíkokban kevésbé találja meg az életfeltételeit. A sekély talajművelés segíti a terjedését, mert a feldarabolódott tarackokból új növények hajtanak ki. Az elővetemény után a tarlóhántást követően kihatott csillagpázsit visszaszorítására a többszöri nyári szántás javasolható, amelynek során a leforgatott, mélyről előtörni kényszerülő tarackdarabok legyengülnek. Új almaültetvény telepítése előtt az adott területről ki kell irtani a csillagpázsitot. A sorok takarása, mulcsréteg vagy fekete fólia leterítése csökkenti a kártételét. Mivel évelő növény, a mulcsréteget egy idő után átnövi.
Kémiai védekezés: Gyomirtó szerekkel, az agrotechnikai, mechanika védekezéssel kombinációban. A tarlón kihajtó csillagpázsit ellen kémiai úton is lehet védekezni. Sikeres elpusztításához a gyomirtó szerek megengedett legmagasabb dózisa szükséges. A kémiai kezelés során azt a szempontot is figyelembe kell venni, hogy a tavasz végén nyugalmi állapotba kerül, ekkor csökken az anyagcseréje, ezzel együtt a herbicidfelvevő képessége is, ami a védekezés hatékonyságának csökkenéséhez vezet. Ebben az időszakban a mechanikai védekezéssel érhető el jó eredmény.
A fiatal ültetvényben az évelők, így a csillagpázsit borítási aránya kisebb, a magról kelő egyévesek dominálnak. Többéves almaültetvényekben azonban már szükség lehet az ellene való vegyszeres védekezésre az almában. A herbicid kiválasztásának egyik legfontosabb szempontja az ültetvény kora. A fasorok kezelésénél arra érdemes törekedni, hogy a gyomirtott sáv a lehető legkeskenyebb legyen. A kijuttatás során el kell kerülni azt, hogy az alma levelére kerüljön a gyomirtó szerből. A nehezen kipusztítható gyomok közé tartozik, herbicidekkel nem irtható ki teljes mértékben, a mechanikai és agrotechnikai védekezéssel együtt érhető el kedvező eredmény.
Források:
Az Ötödik Országos Gyomfelvételezés Magyarország szántóföldjein. Szerk.: Novák Róbert et al. Vidékfejlesztési Minisztérium ÉFNTO. Budapest, 2011