BASF Mezőgazdasági Megoldások Magyarország
Mezőgazdaság

Figyelni a legfontosabbra– A Systiva® használatával optimalizálható a kalászos gabonák állományvédelmének időzítése

Ha megnézzük a hazai közvélemény-kutatások arra vonatkozó eredményeit, hogy a magyar kalászosgabona-termesztő gazdák milyen növényfejlettségi állapotoknál védekeznek fungicidekkel a gombás betegségek ellen, kiderül, hogy a bokrosodás végétől a zászlóslevél megjelenéséig, a korai betegségek elhárítása céljából végzett védekezések a legkedveltebbek. Ezeket követi népszerűségben a kalászolás végén–virágzás idején végzett kalászvédelem, és csak harmadik a sorban a fölső levelek épségének megóvására szolgáló védekezés, amire a zászlóslevél kiterülése és a kalászhányás eleje közti időszakban kerül sor. Pedig ez utóbbinak kellene lenni a legfontosabbnak, hiszen köztudott, hogy a szemekbe beépülő tápanyagok nagy részét a fotoszintézishez szükséges napfényből leginkább részesülő, fölső levelek állítják elő.

A Systiva® használata segíti az állománypermetezések időzítésének optimalizálását

De miért is alakult így ez a gyakorlat, miért nem követik az állományvédelem egyes lépései a fontossági sorrendet? Elsősorban azért, mert a korai betegségek elhárítására szolgáló védekezésnek nagyobb jelentőséget tulajdonítunk a kelleténél, és ehhez igazítjuk aztán a fölső levelek és a kalász védelmére irányuló permetezéseket. Pedig a korai lombvédelem csak időrendiségét tekintve első a sorban, a fontosság (a terméshozamra és a termés minőségére gyakorolt hatás) tekintetében a későbbi lépések előbbre valók.

Mi a korai lombvédelem pontos célja? Az, hogy biztosítsa a növények zavartalan fejlődését életük első szakaszában (bokrosodás, szárba szökkenés). Nem cél, sőt valójában nem is igazán lehet cél, mert gyakorlatilag elérhetetlen, a teljes fertőzésmentesség biztosítása. Elegendő annyit elérni, hogy a fertőzöttség szintje a lombozat teljes kifejlődéséig a védekezési küszöb alatt maradjon. Ha ugyanis ott marad, gazdasági kár nem keletkezik. Persze, csak abban az esetben, ha a fölső levelek hatékony védelméről idejében gondoskodunk.

Tudomásul kell venni azt is, hogy amíg a növény valamennyi levele, tehát a teljes lombfelülete nem fejlődik ki, addig a lombvédelem csak részleges. Az a növedék ugyanis, ami csak a permetezést követően bújik elő, védtelen. A szalmaszáron keresztül a fölső, később kifejlődő levélemeletekbe nincs hatóanyagszállítás semmilyen permetezés formájában kijuttatott gombaölő szer esetében. Érthető tehát, hogy teljes lombvédelemről csak a zászlóslevél kiterülésének állapotától (BBCH 39) beszélhetünk. Súlyos időzítési hibához vezethet, ha ezeket a tényeket nem vesszük figyelembe.

A probléma azonban megelőzhető, a védekezés egyes lépéseinek fontossági sorrendje könnyen helyreállítható, amennyiben a korai permetezést a Xemium®-ot (fluxapiroxad) tartalmazó Systiva® vetőmagcsávázás formájában való használatával helyettesítjük. A magra fölvitt Xemium®-ot a csíranövényfokozatosan fölveszi. A hatóanyag teljesen átjárja a föld fölötti részeket, és keléstől a növény szárba szökkenéséig (egy-két szárcsomós állapotig) folyamatos védelmet biztosít. A két szárcsomós állapotot követően már csak ún. látszathatékonyság figyelhető meg, ami annak köszönhető, hogy a betegségektől megóvott állományban a kórfolyamat csak jelentős késedelemmel tud beindulni.

A Systiva®-val történt vetőmagcsávázást követően a fölső levelek védelmét célzó védekezés optimálisan időzíthető. Árpában – itt kalászvédelemre általában nincs szükség – a zászlóslevél kiterülésének idejére, és ugyanígy búzában is abban az esetben, ha a teljes virágzásban (BBCH 65) célzott kalászfuzáriózis elleni védekezést tervezünk. Ha úgy ítéljük meg, hogy a kalászvédelem szükségtelen, a fölső levelek védelmét kicsit későbbre tolhatjuk, a kalászhányás elejére (BBCH 51–55).

A Systiva® minden fontos levélbetegség ellen védelmet nyújt a korai időszakban

Nézzük akkor, milyen hatékonysággal rendelkezik a Systiva® hatóanyaga, a karboxamidok csoportjába tartozó Xemium® (fluxapiroxad) a kalászos gabonák levélbetegségei ellen (1. táblázat). Tömören úgy lehetne összefoglalni, hogy a Xemium a fuzáriumos levélfoltosság ellen hatástalan, a barna és a sárga levélfoltosság ellen csak mellékhatása van, jó (kb. 80%-os) hatékonyságú a szeptóriás levélfoltosság és a lisztharmat ellen, kiváló (90%-ot meghaladó) hatékonyságúnak minősíthető a rinhospóriumos és a ramuláriás levélfoltosság, valamint a különféle rozsdabetegségek ellen, és szinte tökéletes (100%-hoz közelítő hatékonyságú) a hálózatos levélfoltosság ellen.

Itt azonban megint föltehetjük azt a kérdést, hogy a fölsorolt betegségek közül kalászos gabonáink korai életszakaszában melyek fordulnak elő gyakrabban Magyarországon? A levélfuzáriózis elsősorban a búza betegsége. Föllépése gyakori azokban az esztendőkben, mikor a kalászok megbetegedése is számottevő, ám ez a betegség nem a növények korai életszakaszában jelentkezik, hanem csak a kalászhányást követően. Következésképpen az elhárítása nem a korai, hanem a későbbi lombvédelem föladata.

A barna levélfoltosság árpában okozhat jelentős károkat olyan esztendőkben, amikor tavasszal sok a csapadék. Járványos föllépése utoljára 2005-ben volt hazánkban, az utóbbi (száraz) években egyáltalán nem fordult elő. A sárga (pirenofórás) levélfoltosság gyakori búzabetegség, de rozsban és tritikáléban is föllép. Korai fertőzésére azonban csak olyan területeken kell számítani, ahol ezeket a növényeket monokultúrában termesztik, ami hazánkban – kisebb régióktól eltekintve – nem jellemző. Váltógazdálkodás mellett nincs korai fertőzés, a betegség tünetei csak a kalászolástól kezdődően jelennek meg, elhárítása így a fölső levelek védelmének föladata.

A szeptóriás levélfoltosság (1. kép) főleg búzában, a lisztharmat (2. kép) pedig valamennyi kalászos gabonában gyakran előforduló betegség. Kártételi jelentősége egyiknek se túl nagy, föllépésüket legtöbbször hektáronként néhány mázsányi termésveszteség kíséri. A szeptóriás levélfoltosság tünetei a tél végén sokszor ijesztően gyakoriak a bokrosodásban levő növényeken, ám a tavaszi aszályos körülmények megakadályozzák, hogy a kórokozó az új növedékre is nagy tömegben átterjedjen. A lisztharmat pedig leginkább a növényállomány alsó levélszintjeit fertőzi, a fölsőkre (különösen a zászlóslevélre) kevésbé veszélyes. Mindkét betegség jelentősebb föllépésére korai vetés esetén lehet számítani.

1. Szeptóriás levélfoltosság tünetei az áttelelt búzanövényeken

2. Lisztharmattelepek fiatal búzanövény levelén

A rinhospóriumos levélfoltosság Nyugat- és Észak-Európában fontos betegsége az árpának. Nálunk általában csak észlelési szinten fordul elő, a Kisalföldön akadnak néha kisebb fertőzések. Nem így a ramuláriás levélfoltosság, amely mára – a lisztharmat mellett – a leggyakoribb árpabetegséggé vált. Mivel azonban csak a tenyészidő kései szakaszában terebélyesedik el, nagy kárt ritkán okoz. Leküzdésére nem a korai lombvédelem a megoldás.

A kalászos gabonáknak hazánkban négy jelentős rozsdabetegségét ismerjük. Ezek – a búzán kívül a tritikálét és a rozsot is megbetegíteni képes – vörös-, sárga- és feketerozsda, valamint az árpában föllépő törperozsda (3–5. kép). A rozsdák – a feketerozsda kivételével – már ősszel fertőzhetik azokat a kalászostáblákat, ahol korai volt a vetés. Korai fertőzés esetén nagy rozsdanyomás alakulhat ki olyan években, amikor a tavaszi időjárás kedvez a rozsdagombák fölszaporodásának.

3. Sárgarozsda kórokozójának uredotelepei egy szárcsomós búzanövényen (Krajczár Csaba fölvétele)

4. Vörösrozsdatelepek bokrosodott búzanövény levelén

5. Törperozsda kórokozójának apró „pörsenései” árpalevélen

A hálózatos levélfoltosság (6. kép) az árpa egyik legsúlyosabb fertőző betegsége hazánkban. A betegség kórokozója az előző évi növénymaradványokon és a fertőzött vetőmagon is fönnmaradhat. Utóbbi esetben már kevéssel a kelés után megjelenhetnek a betegség tünetei az új vetéseken, de az előző évi növénymaradványokról is korán fertőzhet a kórokozó, ha az időjárás kedvező számára.

6. Hálózatos levélfoltosság primer fertőzésének tünete szárba szökkenő árpanövényen

Mindezekből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Magyarországon a korai állományvédelem elsősorban a hálózatos levélfoltosság, a lisztharmat, néha a szeptóriás levélfoltosság és – főleg a korai vetésekben – a rozsdabetegségek elhárítása szempontjából fontos (1. táblázat). A Systiva®-val végzett vetőmagcsávázás ezek ellen a betegségek ellen kivétel nélkül kellően hatékony: a lisztharmat és a szeptóriás levélfoltosság ellen jó, a rozsdák ellen kiváló, a hálózatos levélfoltosság leküzdésére pedig kimagasló hatékonyságú.

A Systiva®-kezelés serkentőleg hat a gabonanövények klorofillszintézisére

A kalászos gabonák gombás betegségeinek kórokozói – a lisztharmatgomba kivételével – a növények fölső leveleinek megfertőzésével okoznak leginkább kárt. A korai állományvédelem, így a Systiva®-val végzett vetőmagcsávázás is elsősorban azt a célt szolgálja, hogy ezeknek a betegségeknek a nyomását lecsökkentsük, a fertőzöttség szintjét a védekezési küszöb alatt tartsuk a fölső levelek megpermetezésének idejéig. A Systiva®-csávázásnak a korai permetezésekhez képest számos előnye van:

- nincs kijuttatási költség, mivel a készítmény egy menetben fölvihető a magra az általános csávázószerekkel,

- nem kell tartani kedvezőtlen időjárástól, ami megnehezítheti a kipermetezést, - fölázott talajon nincs taposási kár,

- nincsenek munkaszervezési nehézségek az egyidejű gépi munkák miatt.

Mindezeken túl a Systiva®, a benne levő Xemium®-nak köszönhetően, ún. AgCelence®-hatással is rendelkezik, vagyis serkenti a növények klorofillszintézisét, ami a betegségek elhárításából adódó termésnövelést még megfejeli. Ilyenfajta hatása a korai permetezések során leggyakrabban használt azoloknak nincsen. Ez azt jelenti, hogy – hasonló szintű védelem esetén – a Systiva®-csávázással magasabb terméshozam érhető el, mint a korai azol-permetezésekkel.

Dr. Füzi István
fejlesztőmérnök
BASF Hungária Kft.

Top