Perzsa veronika [Veronica persica]

Életforma:

A útifűfélék (Plantaginaceae) (korábban: tátogatófélék (Scrophulariaceae) családjába tartozó T1-es (kora tavaszi áttelelő egyéves) életformacsoportú gyomnövény.

Előfordulás:

Az elő-ázsiai eredetű perzsa veronika 1805-ben egy a karlsruhei botanikus kertből jutott ki, és terjedt el egész Európában, valamint a Föld mérsékelt éghajlatú zónájában. Hazánk egész területén megtalálható. Dunántúlon és a középhegységekben gyakoribb, míg az Alföldön ritkább. Szántóföldeken, parlagon, szőlőültetvényekben, gyepes területeken gyakran előforduló gyomnövény. A VI. Országos Gyomfelvételezés (2018) részadatai azt mutatják, hogy a veronikafélék az őszi búza gyomfajainak fontossági sorrendjében előretörtek.

Az utóbbi évtizedekben a hormonhatású herbicidek alkalmazása következtében szaporodtak fel a mezőgazdasági területeinken a veronika fajok, ugyanis ezek a növények bizonyos fokú ellenállóságot szereztek ezekkel a hatóanyagokkal szemben.

Károsítása:

Az egyre enyhébb téli időjárás is kedvez a T1-es gyomfajok terjedésének, hiszen a kora tavaszra megerősödött, virágzó állományaik nagy mértékben gátolhatják az éppen bokrosodás fázisában lévő, még nem kellő gyomelnyomó képességgel rendelkező kalászosokat.

Gondot akkor okozhat, ha nagyobb tömegben jelenik meg az adott területen, de a perzsa veronika jellemzően nem ér el nagy felszínborítást.

Életmód:

Magról szaporodó áttelelő egyéves növény. Kedveli a tápanyaggal jól ellátott humuszos talajokat.

Morfológia:

A perzsa veronika tövétől ágas, elheverő vagy felemelkedő 10-40 cm magas növény. Ritkásan borzas.

Csíranövény: A sziklevelek tojásdad alakúak. Levélnyelük kissé hosszabb a lemeznél. A sziklevél alatti szárrész molyhos, kékes színeződésű lehet. Az első levelek tojásdadok, alapjuk szíves. Az oldalukon 3-3 fog van és a csúcsukon egy nagy. A leveleket csomós soksejtű szőrök fedik.

Lomblevelek: Levelei alul átellenes állásúak szélesebbek, felül szórt állásúak, keskenyebbek, tojásdad alakúak, fűrészes fogúak. A levelek nyele rövid, szélük durván fogas.

Virág: Virágai 8-12 mm átmérőjűek. Pártája azúrkék, az alsó ajak fehér is lehet. Virágkocsányai 2-3-szor hosszabbak a levélnél. Március és június között virágzik.

Termés: Vese alakú toktermése szélesebb, mint amilyen hosszú. Csúcsa tompán kimetszett, két rekeszre osztódik. Termése lapos, erezett. A rekeszek 5-8 magvúak. A magok színe halványsárga, csésze vagy csónak alakúak, mélyen kivájtak, 1,6-2,5 mm hosszúak. Peremük vastag. Növényenként 50-100 db magot érlel. A magok a talajban akár 50 évig is megőrzik életképességüket.

Védekezés:

Agrotechnikai módszerek:

A túl korai vetésidő a perzsa veronika felszaporodásához vezethet. A bokrosodás kezdeti fázisában lévő gabona még nem rendelkezik kellő mértékű gyomelnyomó képességgel, a perzsa veronika ekkor jelentős mennyiségű tápanyagot és vizet vonhat el a kultúrnövénytől, visszavetheti a fejlődésben.

Tavasszal gyomfésűvel vagy fogasolással ritkítható.

Kémiai védekezés:

Abban az esetben érdemes még ősszel elvégezni a gyomirtást, ha az egyedsűrűség veszélyes mértékűvé emelkedik az adott területen. A tavaszi posztemergens gyomirtás során is gyéríthető a perzsa veronika.

Források:

• Veszélyes 48. Szerk: Bárdi Gabriella et al. Mezőföldi Agrofórum Kft. Szekszárd, 2005.
• Vegyszeres gyomirtás és termésszabályozás. Szerk.: Kádár Aurél. Hatodik átdolgozott, bővített kiadás, 2019
• Gyomnövények, gyombiológia, gyomirtás. Szerk.: Hunyadi Károly et al. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2011