Iratkozzon fel hírleveleinkre és egyéb szakmai anyagainkra!
Tovább

Mezei árvácska [Viola arvensis]

Életforma:

Az ibolyafélék (Violaceae) családjába tartozó lágy szárú T2-3-4-es életformacsoportba tartozó gyomnövény.

Előfordulása:

Mészben szegény vályog- és agyagtalajokat részesíti előnyben, az egész országban gyakori. A savanyú talajokat kedveli, így hazánk nyugati részén, hegyvidéki területeken, illetve a Nyírségben kifejezetten gyakori. Szántóföldi és kertészeti kultúrákban, utak mentén, parlagon hagyott területeken egyaránt találkozhatunk vele. A gabona mellett a kapásokban is gyakran megjelenik.

Károsítása:

A kalászosok életterét korlátozza, visszaveti a növényeket a bokrosodásban, ami a kalászszám csökkenését okozza. Nagy tömegű elterjedése esetén akár a betakarítást is akadályozhatja.

Életmód:

8-14 oC-os hőmérséklet jelenti az optimális körülményt tavasz végi csírázásukhoz, de ősszel is kicsírázhat, ekkor áttelel. Magjai nyáron vagy az ősz folyamán érnek be.

Morfológia

A mezei árvácska általában 10-30 cm magasra növő, gyéren szőrös, ágas, nyúlánk növény.

Csíranövény: Sziklevelei oválisak, lekerekített csúcsúak, rövid nyelűek. A sziklevél alatti szárrész kissé kékes. A sziklevelek és az első levél rendszerint enyhén kékes árnyalatú, a későbbi levelek zöldek.

Lomblevelek: Az alsó hosszú nyelű levelei tojásdad, kerekded alakúak, a levéllemez, széle fogazott. A felső levelek lándzsásak, csipkés-fűrészes szélűek.

Virág: A virágzás tavasztól őszig tart. Virága hosszú kocsányon ül, szirmaik rendszerint halványsárgák, krémszínűek, a felsők lehetnek kékek, lilás árnyalatúak. A sarkantyús szirom 7-15 mm hosszúságú. A vadárvácskától halványabb és kisebb virágai különböztetik meg. A szirmok a csészelevélnél rövidebbek.

Termés: Háromoldalú toktermése van. Sárga magjai fényes felületűek. A megérett magok a felnyíló magtokból lövellnek ki. A magok 5 évnél is tovább megőrzik csírázóképességüket a talajban.

Védekezés:

Agrotechnikai, mechanikai védekezés:

A homogén, erőteljes fejlődésű, optimális tőszámú kalászos állomány gyomelnyomó képessége a legkifejezettebb. Ehhez megfelelő talajművelésre, magágy kialakításra van szükség, továbbá az optimális időszakban történő vetésre. A növény harmonikus tápanyag-utánpótlása segíti az egységes, erős növényállomány kialakulását.

Kémiai védekezés:

Gyomirtó szerekkel, az agrotechnikai védekezéssel kombinációban.

A mezei árvácska elleni védekezés szik-2-4 leveles állapotában a leghatékonyabb, amelyre sor kerülhet ősszel és tavasszal is.

Források:

Top