Architect®

Védelem növekedésszabályozással már napraforgóban is!

Tovább

Mezei zsurló [Equisetum arvense]

Életforma:

A zsurlófélék (Equisetaceae) családjába tartozó lágyszárú, G1-es (talajban telelő évelő tarackos, rizómás fajok) életformacsoportú gyomnövény.

Előfordulás:

Világszerte elterjedt faj. Az egész országban előfordul. Nedves, üde, homokos, vályog talajú területeken szaporodik el. Parlagokon, utak mentén, ligeterdőkben, erdőszéleken elterjedt faj. Alma- és szőlőültetvényekben is gyomosít. A folyamatosan nedves területek veszélyes gyomfaja.

Károsítása:

Dúsan elágazó, tarackjaival behálózza és kizsarolja a talajt. A felvett vizet és tápanyagokat vastag, erős föld alatti szárában raktározza el. Nagy mértékű terméskiesét képes okozni. A talajművelés során feldarabolt részeiből új növények fejlődnek. Mérgező hatású, legérzékenyebbek rá a szarvasmarhák.

Életmód:

Évelő növény, amely kora tavasszal hajt ki, ekkor az ivaros hajtása jelenik meg. A spóraérés után ezek elpusztulnak és a helyükön fejlődnek ki az ivartalan nyári hajtások. Föld alatti tarackjai több emeletben helyezkednek el. A nyirkos, nedves, tápanyagban gazdag területeket kedveli. Homokos és vályogtalajokon érzi jól magát. Kúszó rizómái segítségével terjed. A szárcsomókon felfelé hajtások fejlődnek, lefelé hajtás eredetű gyökerek alakulnak ki. A föld alatti szár elágazó, mélyre kúszik a talajba. A föld feletti rész minden évben elpusztul, majd a következő tavasszal a föld alatti szárakból újra kihajt.

Morfológia:

A mezei zsurló évelő, tarackos, maximum 50 cm magas tarackos növény. A kovaszemcséktől érdes tapintású.

Lomblevelek: A nyár folyamán előbújó meddő, zöld szárán lévő örveiben 5-12, négyélű, asszimilációt folytató ág nő. Apró levelei hüvelyszerűen összenőttek. A tavaszi, ivaros hajtása 15-30 cm hosszú, a nyári pedig 20-50 cm. Spóraérés után az ivaros hajtás eltűnik és ezzel egyidejűleg, ugyannak a szárnak a talajszint alatti csúcsából kifejlődik az ivartalan nyári hajtás (május, június folyamán).

Gyökérzet: A föld alatti szár elágazó, mélyre hatol a talajba.

Ivaros szaporodás: Tavasszal barna színű, el nem ágazó hajtásokat fejleszt, amelyek csúcsán sprorofillum (spóratermő kalász) füzér alakul ki. A tömött füzért pajzs alakúpikkelylevelek alkotják. Ezek alsó oldalán fejlődnek ki a sporangiumok, amelyek a spórákat tartalmazzák.

Védekezés:

Agrotechnikai módszerek

Mélyen elhelyezkedő tarackjait nehéz kiirtani. A sekélyen végzett szántás vagy tárcsázás segíti a felszaporodását, viszont a mélyszántással eredményesen lehet védekezni ellene. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a telepítendő ültetvény talaja mentes legyen a mezei zsurlótól. Olyan előveteményt érdemes választani, amelyben nem találja meg az életfeltételeit, majd a tarlókezelés és a talajelőkészítés során pusztítható. Főként az idősebb almaültetvényekben fordul elő, mert a jó minőségben előkészített fiatal ültetvény talajában az évelő gyomfajok nem jelennek meg, a magról kelő egyévesek dominálnak. Később a többéves ültetvényekben megnő az évelő fajok aránya. Mulcsozással, fekete fóliás takarással visszaszorítható a mezei zsurló terjedése. Mivel évelő növény, a mulcsréteget egy idő után átnövi.

Kémiai védekezés:

Gyomirtó szerekkel az agrotechnikai és a kémiai védekezéssel kombinációban. Gyümölcs- és szőlőültetvények zsurlóirtására az MCPA hatóanyagú készítmények alkalmazhatóak hatékonyan.

Forrás:

Top