Szőlő peronoszpóra [Plasmopara viticola]

Kórokozó:

A szőlő peronoszpórás megbetegedését a Plasmopara viticola nevű oospórás gomba okozza. A kórokozó Észak-Amerikában őshonos, Európába az 1870-es években filoxéra-rezisztens szőlővesszőkkel hurcolták be. Magyarországon 1880-ban jelent meg. Nagy termésveszteséget okoz, amely súlyos fertőzés esetén elérheti a 100%-ot. A klímaváltozás hatására gyakrabban előforduló időjárási szélsőségek miatt egyre sűrűbben alakulnak ki peronoszpórajárványok. A szőlőfajták között fogékonyságbeli különbségek vannak. A fogékony fajták közé tartozik pl. a Merlot és a Chardonnay, kevésbé fogékonyak, illetve ellenállók az interspecifikus fajták, nagy fokú rezisztenciával az innovatív fajták rendelkeznek. A csemegeszőlők általában érzékenyebbek, mint a borszőlők. A szőlőperonoszpóra a Vitaceae család tagjain fordul elő.

Kártétel, tünet:

A peronoszpóra a szőlő minden zöld részét képes megfertőzni. A legfogékonyabbak a fiatal, intenzív növekedésben lévő növényrészek, így hajtásnövekedéskor, zöldborsó állapotban és zsendüléskor a legveszélyeztetettebb a szőlő. A kórokozó a gázcserenyílásokon jut be a növénybe, és azon keresztül nőnek ki a sporangiumtartói. Ezek főként a levélfonákon találhatók meg, mert a környezeti körülmények (hosszabb ideig tartó nedves felület) itt kedvezőbbek számára a levélszínhez képest. A fonákon megjelenő sporangiumtartó-gyep fehér színű, ugyanakkor a levél túlodalán elmosódott határú sárga „olajfolt” alakul ki. A gomba micéliuma a sejtközötti járatokban halad, a sejtekbe hausztóriumot bocsát. Amennyiben kellően magas a páratartalom, a sporangiumtartó-gyep a levél színén, a kacsokon, a hajtástengelyen is megjelenik, ezek a területek a későbbiek során nekrotizálódnak. A vegetációs idő előrehaladtával az öregedő levelek egyre kevésbé fogékonyak a betegségre. Ekkor rajtuk mozaikszerű tünetek, erek által határolt kisebb szögletes foltok jelennek meg, amelyekben az áttelelésre alkalmas kitartó képletek, az oospórák fejlődnek ki. A kórokozó a fürtökön is megjelenik. Legérzékenyebbek a legkisebb bogyójú, éppen a kötődés után lévő fürtök. Az ekkor kialakuló fertőzés hatalmas termésveszteséghez vezethet. A bogyó növekedésével párhuzamosan, a peronoszpórára való érzékenysége mérséklődik, mert gázcserenyílásainak száma csökken. A fertőződés ilyenkor a kocsánykorona gázcserenyílásain keresztül történik. A nagyobb bogyókon már nem sporulál a gomba, viszont ezek sem tünetmentesek; zsugorodnak, lilulnak és lehullnak.

Peronoszpórafertőzés hatására nagy mértékű korai lombvesztés alakulhat ki. A termés cukortartalma alacsony lesz, a vesszők rosszul érnek be, aminek következében nagyobb lesz az elfagyás.

Biológiája, környezeti igénye:

A kórokozó oospórákkal telel át. Ezek a kitartó képletek 5 évig megőrzik életképességüket a talajra hullott levelekben. Tavasszal az első fertőzések akkor indulnak el, ha a napi középhőmérséklet eléri a 10-12°C-ot, és az éjszakai hőmérséklet több napig legalább 10-11°C, továbbá 1-2 napon át legalább 10 mm csapadék hullik Ekkor az oospórákból makrosporangium fejlődik, amelyben a zoospórák keletkeznek. A kirajzó spórák az esőcseppek segítségével jutnak a tőke alsó leveleire, ahol a gázcserenyílásokon át behatolnak a levél szövetébe. Ezt követően a levélfonákon a gázcserenyílásokon át sporagiumtartó-gyep tör a felszínre. Ez az elsődleges fertőzés. A másodlagos fertőzés kiinduló pontjai a fonáki sporagiumtatró-gyepen képződő sporangiumok, amelyekből rajzóspórák szabadulnak ki. Ezek az ivartalan nemzedékek gyorsan követik egymást.

A kórokozó terjedését a csapadékos, tartósan meleg, párás időjárás elősegíti.

Védekezés:

A peronoszpóra ellen az integrált védekezési módszerek összehangolt alkalmazására van szükség. Ezek közé tartozik a kevésbé fogékony fajták használata, a szellős lombfal kialakítása. Ültetvénytelepítéskor kerülni kell a mélyfekvésű, párás területeket. A fertőzött levelek talajba forgatásával csökkenthető az életképes oospórák mennyisége. A kémiai védekezést az előrejelzésre kell alapozni. A kontakt hatóanyagú készítményeket preventíven, a felszívódóakat a hajtásnövekedés időszakában érdemes kijuttatni. A hatóanyagok kiválasztása során szem előtt kell tartani a fungicidrezisztencia kialakulásának veszélyét, valamint a réz használata esetén a korlátozásra vonatkozó európai uniós szabályozást.

Források:

Glits Márton-Folk Győző: Kertészeti növénykórtan. Mezőgazda Kiadó. 3. átdolgozott és bővített kiadás. Budapest, 2000
M. Hluchy és mtsai: A gyümölcsfák és a szőlő betegségei és kártevői. Biocont Laboratory. Bratislava, 2007
Dula Bencéné: Elméleti és gyakorlati ismeretek a szőlő járványos betegségeiről és leküzdésükről. 3. A szőlőperonoszpóra. Agrofórum. 2021. 10. 152-161.
https://magyarmezogazdasag.hu/2019/05/15/szoloperonoszpora