Közönséges aggófű [Senecio vulgaris]

Életforma:

Az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó, T1-es (ősszel csírázó nyár eleji egyévesek) életformacsoportú gyomnövény.

Előfordulás:

Őshazája a Földközi-tenger vidéke. A világ legnagyobb részén elterjedt. Hazánk egész területén megtalálható, de főként az északi és a nyugati országrészben gyakori. Parlagokon, útszéleken, kertészeti kultúrákban fordul elő. A kertek és a gyümölcsösök jellemző növénye.

Károsítása:

Tömeges előfordulása esetén okozhat kárt a gyümölcs- és szőlőültetvényekben. Ilyenkor valószínűsíthető, hogy herbicidrezisztens biotípussal van dolgunk. Mérgező növény. Elsősorban a lovak és a szarvasmarhák érzékenyek rá. Az almaültetvényekben végzett első országos gyomfelvételezés (2002-2004 között) adatai szerint az átlagos borítási sorrendben az első 10 gyomfaj között szerepelt.

Életmód:

Egyéves áttelelő növény. Kedveli a tápanyagban gazdag nedves, jó vízellátottságú termőhelyeket. Nitrogénjelző növény. A talajok között nem válogat, agyag-, vályog-, lösz- és homoktalajokon megtalálható. A növénynek hat hétre van ahhoz szüksége, hogy a csírázástól a magérlelésig eljusson, így évente több nemzedéke fejlődik.

Morfológia:

A közönséges aggófű alacsony, 10-40 cm-re megnövő, felálló, ágas szárú, gyéren szőrös növény.

Csíranövény: A kissé húsos sziklevelei keskeny hosszúkásak csúcsuk tompa, nyélbe keskenyedők. Az első levelek fordított tojás alakúak, szintén tompa csúcsúak, nyélbe keskenyedők. Az oldalain 3-4 fog figyelhető meg. A megvastagodott sziklevél alatti szárrész kékes-lilás árnyalatú.

Lomblevelek: Visszás lándzsás vagy keskeny levelei szeldeltek vagy szárnyasan osztottak. A szeletek keskeny tojásdadok, fűrészfogasak. A felső levelei ülők, az alsók nyélen helyezkednek el.

Virágzat: Csak csöves virágai vannak. Színük sárga. Fészekpikkelyei csúcsa fekete. Márciustól októberig virágzik.

Termés: A kaszat vékony pálcika vagy orsó alakú, hossza 1,5-2,8 mm. A közepénél a legvastagabb, töve felé vékonyodik, a csúcs alatt rövid nyakba szűkül. Ezen a csőrön ül a bóbitája. Kissé összenyomott. Tíz hosszanti szürkésbarna, fehér szőrös borda fut rajta végig. A bordák között aranyosan fénylő, kopasz csíkok vannak. Bóbitája 5 mm hosszú. Növényenként 1400-7200 db magot érlel. A magok a csírázóképességüken 3-4 évig tartják meg a talajban.