Fehér mécsvirág [Silene latifolia]

Életforma:

A szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjába tartozó lágyszárú, H3-as (szaporodásra képes gyökerűek) életformacsoportú gyomnövény.

Előfordulás:

Hazánkban közönséges. Utak mentén, parlagon hagyott területeken, árokpartokon gyakori. Előfordul a művelt területeken is. Kalászosokban, repcében, pillangósokban és a tarlón is elterjedt.

Károsítása:

Talajszintben telelő évelő növény. Ha a repcetábla fehér mécsvirág magokkal vagy gyökérdarabokkal fertőzött, a kihajtó gyomnövények hátráltatják a repce fejlődését, elfoglalják az életterét, csökkentik a termés mennyiségét és megnehezítik a betakarítást.

Életmód:

Magvai egész évben jól kelnek. Karógyökerén járulékos rügyek fejlődnek, így a talajművelés során feldarabolódott gyökerekből új növények fejlődnek. Ennek ellenére a rendszeres talajművelést nem bírja. Amennyiben a föld feletti része elpusztul, a gyökerén található járulékos rügyekből kihajt. A csapadékosabb országrészeken fordul elő gyakrabban. Kedveli a humuszos vályogtalajokat és a homokos területeket.

Morfológia:

A fehér mécsvirág bokros, 50-100 cm magas évelő növény. Bodros szőröktől pelyhes.

Csíranövény: Sziklevelei hosszúkás, tojásdadok, 7-8 mm hosszúak, szélességük 2-2,5 mm. Színük halványzöld, rövid nyélbe keskenyednek. A sziklevél alatti szárrész rövid.

Lomblevelek: Levelei visszás lándzsásak, keresztben átellenesek. Az alsók nyélbe keskenyedők, a felsők ülők.

Virág: Kétlaki növény. A hímvirágok csészéje hengeres, a nővirágoké tojásdad, felfújt. A szirmok fehérek, két hasábra osztottak. Csak borús vagy esti időben nyílnak. Májustól késő őszig virágzik.

Termés: Termése barna, széles, tojásdad alakú tok, amely 10 foggal nyílik. Vesealakú, bibircses felszínű magjainak mérete 1,2-1,4 mm. Színe kékes hamvas szürke. Növényenként 4000-8000 magot terem.

Védekezés:

Agrotechnikai módszerek:

Olyan növényi sorrend kialakítása, amely a gyomnövény fennmaradását megakadályozza. Optimális időben történő vetés segíti a kultúrnövény erős gyomelnyomó képességének kifejlődését. Hatékonyan irthatók mechanikai úton tarlóápolás során.

Kémiai védekezés:

Gyomirtó szerekkel, az agrotechnikai és mechanikai védekezéssel kombinációban. A kezelésre ideális a szik-2-4 leveles állapot. Olyan herbicidet érdemes választani, amelynek hatása a növény föld alatti részeire is kiterjed.

Források:

• Gyomnövények, gyombiológia, gyomirtás. Szerk.: Hunyadi Károly et al. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2011
• Gyommag határozó. Összeáll.: Vincze Mária et al. GATE, Gödöllő. 1983.
• Ujvárosi Miklós: Gyomirtás. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 1973
• Koltay Albert: Növénytani gyakorlatok. GATE. Gödöllő, 1980