Szőlőorbánc [Pseudopeziza tracheiphila]

Kórokozó:

A szőlőorbánc hazánkban szórványosan fordul elő, a hegyvidéki szőlőültetvényekben jelenhet meg, a síkvidéken és a homokos területeken telepített szőlők mentesek a betegségtől. Napjainkban már a magasabban fekvő ültetvényeket sem veszélyezteti olyan mértékben, mint korábban. Mindez arra vezethető vissza, hogy a rendelkezésre álló fungicidekkel, rézpótló szerekkel sikeresen lehetett védekezni a gomba ellen, amely korábban, a járványveszélyes időszakokban, amikor a megfelelő készítmények még nem voltak alkalmazhatók, akár 50-90%-os lombvesztést is előidézhetett. A betegség kórokozója a Pseudopezicula tracheiphila nevű apotéciumos gomba (anamorf alakja: Phialophora tracheophila). A szőlőfajták között érzékenységbeli különbségek vannak. Például a Chasselas, a Piros Veltelini és Rizlingszilváni a fogékonyak közé tartoznak. Lombos fafajokat is képes megfertőzni.

Kártétel, tünet:

A fertőzött szőlőleveleken elsőként a mellékerek barnulása, elhalása tapasztalható. Ezt követően, az elhalt erek által határolt levéllemez, szőlőfajtától függően különböző módon színesedik, sárgul vagy vörösödik. A gyorsan növő foltok végül elbarnulnak, majd elszáradnak. A fehér fajtákon a barnuló foltot jellegzetes sárga szegély övezi. A beteg levelek lehullanak, a hajtások felkopaszodnak. A levelek korai elvesztése miatt a termés mennyisége csökken, minősége romlik, továbbá az anyatelepek vesszőhozama és az alanyvesszők minősége csökken. Néha a hajtások is megfertőződhetnek.

Biológiája, környezeti igénye:

A kórokozó fertőzési forrásai a talajra hullott, apotéciumokat tartalmazó szőlőlevelek. Ezek az ivaros termőtestek főként tavasszal – de előfordulhat a teljes vegetációs időszakban – fejlődnek ki a korhadó leveleken, amelyek aztán aszkospórákat termelő aszkuszokat hoznak létre. Az aszkospórák a nedves levélfelszínre kerülve kicsíráznak, a bőrszöveten át behatolnak a növény ereibe és az érhálózaton keresztül terjednek tovább a főerek felé. A kórokozó eltömi a szállítószöveteket, ez okozza a beteg erek által közrefogott levélrész pusztulását. A tavaszi apotéciumképződés eredményeként május, június folyamán lehet számítani az aszkospórák tömeges megjelenésére. A fertőzés kialakulását a csapadékos időjárás elősegíti. Járványveszélyre akkor lehet számítani, ha az egymást követő 2-5 év csapadékos. A gomba hőoptimuma 18-20°C.

Védekezés:

A fertőzött leveleket a talajba kell forgatni vagy el kell égetni. A gombaölő szeres kezelést az aszkospórák kiszóródásának időszakában célszerű végezni, ez a 20 cm-es hajtásnagyságnál következik be. A peronoszpóra ellen használt hatóanyagok egy része az orbánc ellen is védi a szőlőt.

Források:

• Glits Márton-Folk Győző: Kertészeti növénykórtan. Mezőgazda Kiadó. 3. átdolgozott és bővített kiadás. Budapest, 2000
• M. Hluchy és mtsai: A gyümölcsfák és a szőlő betegségei és kártevői. Biocont Laboratory. Bratislava, 2007
• Dula Bencéné: Elméleti és gyakorlati ismeretek a szőlő járványos betegségeiről és leküzdésükről. 8. Szőlőorbánc. Agrofórum. 2022. 3. 170-173.