Iratkozzon fel hírleveleinkre és egyéb szakmai anyagainkra!
Tovább

Lisztharmat [Blumeria graminis]

Kórokozó:

A Blumeria graminis (korábban: Erysiphe graminis) nevű gomba a kalászos gabonák lisztharmat betegségét okozza. A Blumeria graminis f. sp. tritici a búza, a Blumeria graminis f. sp. hordei az árpa és a Blumeria graminis f. sp. secalis a rozs lisztharmat betegségének kórokozója.

Kártétel, tünet:

A gomba a növény minden föld feletti zöld részét megfertőzheti. Már az ősz folyamán megjelenhet, aminek következtében nő a kifagyás kockázata. A betegség az alsó leveleken látható először és halad a felsőbb levélszintek irányába. A legnagyobb kárt akkor okozza a búzán a lisztharmat, ha a felső néhány levélen (zászlós levél) és a kalászon jelenik meg. Jellegzetes tünet a növény felszínét beborító, kezdetben fehér, laza pókhálószerű, majd szürkés színűvé váló, elnemezesedő micéliumszövedék. A micéliumágak végén található tartókon alakulnak ki a konídiumok, amelyek a járvány terjedéséért felelősek. Később megjelennek az ivaros termőtestek, a sötét színű, szabad szemmel jól látható kazmotéziumok (kleisztotéciumok). A kalászos gabona epidermiszsejteibe hausztóriumokat bocsát a liszthatmat gomba, ezeken keresztül táplálkozik. A levelek sárgulnak, majd elszáradnak, a beteg kalászban töppedt vagy léha szemek képződnek. Csökken az ezerszemtömeg. 5-25% körüli termésveszteséget okozhat a gomba.

Bizonyos árpafajták esetében előfordulhat, hogy nem látható a levélen a micéliumbevonat, hanem apró, elhalt barna foltok jelennek meg a fertőzés hatására.

Biológiája, környezeti igénye:

Az ivaros termőtestek, a kazmotéciumok növényi maradványokon képesek áttelelni. Innen indul a tavaszi primér fertőzés, pontosan a kazmotéciumokban képződött aszkuszokban létrejött aszkospórákból. Enyhe időjárás esetén azonban micélium alakjában is átvészelheti a telet a kórokozó; az ősz folyamán megfertőződött gabonán maradhat fenn, ahol tavasszal nagy mennyiségben fogja ontani a konídiumokat. A konídiumok csírázásához optimális a 20°C-os hőmérséklet és a magas, 85-90%-os páratartalom. A fertőzés kialakulásához nincs szükség csapadékra.

Védekezés:

Termőhelyválasztás során érdemes elkerülni a mély fekvésű, párás területeket. A harmonikus tápanyag-ellátottság, az optimális vetési körülmények betartása növeli a gabona stressztűrő képességét. A túlzott nitrogéntrágyázásban részesített és a túl sűrűre vetett állományok könnyeben megfertőződhetnek. A betegségre kevésbé fogékony fajták választásával, a helyes növényi sorrend kialakításával csökkenthető a lisztharmat fellépésének kockázata. A fertőzött növényi maradványok megfelelő mélységű aláforgatása és az árvakelés elpusztítása szintén mérsékli a betegség előfordulását. A vetőmagcsávázás a korai fertőzéstől védi a csíranövényt. Az állománykezelésre több alkalommal is sor kerülhet. A zászlós levél védelme kiemelt jelentőségű, hiszen a szemekbe beépülő tápanyagok jelentős részét a felső néhány levél állítja elő. A különböző hatásmechanizmusú gombaölő szereket váltogatni szükséges azért, hogy elkerülhetővé váljon a kórokozó fungicid-rezisztenciájának kialakulása, illetve a hatóanyag-kombinációk alkalmazásával érhető el a legjobb hatás. A kombinációs partnerek között a kén hatóanyag fontos szerepet tölt be.

Források:

Top