Szója vagy kukorica? Versenyképes lehet-e a szójatermesztés?

A szójatermesztés a növénytermesztés perspektivikus ágazata Magyarországon. Jóllehet a szója vetésterületének bővülését a hagyományosan gabonacentrikus magyarországi vetésszerkezet mellett a hiányzó technológiai tapasztalat és a gyengének tartott jövedelmezőség nagymértékben korlátozta, a KAP 2015–2020 időszakának közvetlen támogatásai – úgy tűnik – 2015-ben lendületet adtak a termesztésnek. A vetésterület (vetőmagtermesztéssel együtt) a 2014. évi 46 ezer hektárról 77 ezer hektárra emelkedett idén, ami csaknem 70 százalékos növekedést jelent. Hogy vajon beváltotta-e az idei szójatermesztés a hozzáfűzött reményeket, nehéz lenne megmondani. Az aszályos nyár és a csapadékos őszi időjárás valamennyi tavaszi vetésű növényre kedvezőtlenül hatott, a 2015-ös termésátlagok messze elmaradnak a tavalyi rekordtól.

A szójatermesztés jövedelmezősége Magyarországon 2010 – 2014 között

1. Táblázat A szóját gyengének tartott jövedelmezősége miatt nem tekintik versenyképesnek a legnagyobb szántóföldi kultúrákkal. A szójatermesztéssel elérhető jövedelem nagysága országos szinten támogatás nélkül 21 ezer forint volt hektáronként a 2010–2014 közötti időszak átlagában, és messze elmaradt például a kukoricatermesztés 69 ezer forint/hektáros eredményétől. Közvetlen támogatás mellett is átlagosan 26 százalékkal alacsonyabb, 98 ezer forint/hektár jövedelem keletkezett csupán a szójatermesztés során (1. táblázat). Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a szójatermesztés költség- és jövedelemviszonya – ahogy más növényeké is – a termőhelyi adottságok mellett nagymértékben függ az adott üzemben tapasztalható agrotechnikai és termelési színvonaltól. A statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy az országos eredmények mögött igen gyenge termelési színvonal húzódik meg, még akkor is, ha valamelyik igen jó hozamú évet nézzük. A szójatermesztőknek például mindössze 26 százaléka termesztett szóját magas termésátlag mellett 2014-ben, szemben a kukoricatermesztők 47 százalékával. A szójatermesztők 38 százaléka közepes, 36 százaléka pedig alacsony termésátlaggal állított elő szójababot, míg a kukoricatermesztőknél 34, illetve 19 százalékra tehető az arány .

A szójatermesztés jövedelmezősége a termelési színvonal függvényében

Éppen ezért a jövedelmezőséget érdemes alaposabb vizsgálat alá vonni. A 2. táblázat adatai alapján látható, hogy az egyes hozamkategóriákban keletkezett jövedelmek között óriási a különbség valamennyi vizsgált évben. Amíg a szóját alacsony hozam mellett termesztő gazdaságok 39 ezer forint jövedelmet realizáltak hektáronként, addig közepes hozam esetében 115 ezer forint, magas termésátlagnál 177 ezer forint jövedelem keletkezett 2010–2014 átlagában. Az öt év során elért legmagasabb jövedelem alacsony hozamok esetében 58 ezer forint, közepes hozam mellett 177 ezer forint körül alakult hektáronként, magas hozam mellett pedig akár 272 ezer forintot meghaladó nyereségre is szert tehettek a szóját termesztő gazdaságok.

Ha az eredményeket a kukorica jövedelmezőségével hasonlítjuk össze, máris másként ítélhető meg a szója versenypozíciója. A kukoricával történő összehasonlítást az magyarázza, hogy a két növény közel azonos termőhelyi feltételeket igényel (vagyis egymás konkurenciái lehetnek az adott földterületen), így nem véletlen, hogy a világ meghatározó szójababtermesztő országai és exportőrei vetésforgóban termesztik a szóját és a kukoricát.

2. Táblázat

A 2. táblázat jól mutatja, hogy alacsony hozamok mellett a szójatermesztés – két év kivételével – fel tudta venni a versenyt a kukoricatermesztéssel, és közepes hozamok esetén is öt évből négyben eredményesebb volt a kukoricánál. A magas hozamokat eredményező intenzív kukoricatermesztéssel szemben azonban csak két alkalommal tudott versenyképes lenni a szójatermesztés. A szója sikere ebben a két évben kevésbé a jó hozamokkal, mint inkább a szója és a kukorica értékesítési ára közötti igen nagy különbséggel magyarázható. Összességében megállapítható, hogy az intenzívebb technológia miatt a kukoricatermesztés lényegesen jövedelmezőbb a magas hozamkategóriában. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy a magas hozam melletti szójatermesztés 135-273 ezer forint/hektáros jövedelme nagyobb a közepes hozamú kukoricatermesztés hektáronkénti 85-157 ezer forint eredményénél. Sőt a közepes hozamú szójatermesztés is akár két-háromszor nagyobb jövedelmet tudott realizálni a gyenge hozamú kukoricatermesztéssel szemben 2010–2014 között.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a szója elővetemény-értéke nagy, helyes termesztéstechnológia mellett nem igényel nagyobb ráfordítást, mint a kukorica; továbbá szója után vetve a kukorica termésátlaga javul, kevesebb ráfordítást igényel (pl. műtrágya), ami a jövedelmezőségét növeli.

Szója vagy kukorica? Inputráfordítás és hozamok

A szójatermesztés technológiai színvonala egyelőre messze elmarad a kukoricatermesztésétől Magyarországon, ami elsősorban az intenzív kukoricatermesztés jóval szélesebb körű elterjedésével magyarázható. Tekintettel arra, hogy a termesztéstechnológia színvonala a termőhelyi adottságokon, a gépi munka minőségén és hatékonyságán túl főként az inputok (vetőmag, műtrágya, növényvédő szer) helyes megválasztásán és használatán múlik, érdemes megnézni, hogy a szójatermesztők ráfordításai miként jelennek meg a hozamokban.

1. Ábra

A szója- és a kukoricatermesztés költségszerkezete igen hasonló. A termelési költség mindkét növény esetében átlagosan 219-231 ezer forintot tett ki hektáronként, amin belül az inputköltségek aránya 38 százalékot, a gépi munkáé 20-23 százalékot képviselt a 2010–2014 közötti időszakban. Az egyes inputok aránya is közel ugyanakkora a termelési költségen belül: a vetőmagköltség a szója és a kukorica esetében 10 és 13 százalék, a műtrágyaköltség 15-15 százalék, a növényvédő szerek költsége pedig 13 és 9 százalék volt. Hozamkategóriánként vizsgálva a ráfordítások költségszerkezete azonban jelentősen eltért a két növénynél (1. ábra). Például a magas hozamcsoportba tartozó szójatermesztők egy hektárra vetített inputráfordításainak költsége 10 százalékkal alacsonyabb volt, mint a kukoricatermesztőké: ők 29 százalékkal kevesebb vetőmagköltséget, 18 százalékkal kevesebb műtrágyaköltséget, viszont – a szűkebb növényvédőszer-kínálat miatt – 26 százalékkal nagyobb növényvédőszer-költséget számolhattak el.

Ugyanakkor az is megállapítható, hogy míg az intenzív termesztéstechnológiának (hatékony szaktanácsadás) köszönhetően az inputráfordítások a kukorica hozamában érvényesülni tudtak, a szójatermesztésnél ez kevésbé figyelhető meg. Az alacsony és a közepes hozamcsoportokba tartozó szójatermesztő gazdaságok inputköltsége rendkívül nagy volt a magas hozamú csoportéhoz képest. A fajtabemutatókon a fajtaválasztás fontosságának hangsúlyozása mellett többször elhangzott, hogy a helytelen és túlzott gyakoriságú növényvédőszer-használat nemcsak magas költséget eredményez, hanem nagymértékben csökkentheti a hozamokat is. Hasonlóképpen negatív hatást gyakorol a hozamokra a túlzott mértékű N-műtrágyázás (> 70-80 kg hatóanyag/ha), amit a jövedelmezőségi vizsgálat is igazolt. Ezenkívül a P és K műtrágya hiánya szintén a hozamnövekedés elmaradását eredményezi. Az alacsony és a közepes hozamkategóriába tartozó szójatermesztők esetében vélhetően a túlzott nitrogénhasználat okozhatott gyengébb termést, amit a P és K műtrágyák kijuttatásának elmaradása tovább súlyosbított.

Mindezek jól mutatják, hogy a szójatermesztők szakszerű technológiai ismeretek birtokában, odafigyelve komoly jövedelemre is szert tehetnek Magyarországon, vagyis a szaktanácsadás igénybevétele elengedhetetlen.

Helyesen megválasztott inputráfordítással a gazdaságok nemcsak kétszer magasabb hozamokat érhetnek el, hanem a termésbiztonságot is növelhetik.

 

Agrárgazdasági Kutató Intézet

Szerzők: Varga Edina, Dr. Tikász Ildikó Edit

A növényvédő szereket biztonságosan kell használni. Használat előtt - különösen figyelmeztető mondatok és jelek tekintetében - mindig olvassa el a címkét és a használati útmutatót!