9 + 1 lépés a sikeres szójatermesztésért

A szója növekedése, fejlődése, hozama attól függ, hogy a fajta örökletes tulajdonságai milyen mértékben vannak összhangban a növény környezettel szemben támasztott igényével. A növényt – és a növények összességét, a növényállományt – fejlődése során biotikus (gyomok, kórokozók és kártevők) és abiotikus (talaj, klíma) hatások érik, amelyek befolyással vannak a termés alakulására. Az ún. potenciális termőképesség kihasználásának mértéke attól függ, hogy a termelő által befolyásolható tényezőket milyen mértékben sikerül összehangolt rendszerben, más szóval termesztési technológiában megvalósítanunk.

Ennek valamennyi eleme külön-külön is hangsúlyos és fontos, ám lényegét pontosan az adja, hogy az egyes részeket a technológia fogja rendszerbe, és kapcsolja össze a biológiai elemeket a technikával. Az egész hasonlítható egy nagyzenekar működéséhez: az egyes szekciók a maguk területén hangszereik mesterei, ám az összhang kulcsa a karmester. Esetünkben a gazda, aki képes rendszerben gondolkodni és azt megvalósítani.

A szója hő-, víz-, és talajigénye

Az éghajlati tényezők közül a hőmérséklet és a víz együttes hatása nagymértékben befolyásolja a szója növekedését, fejlődését, annak ütemét, a termés mennyiségét és minőségét.

A nálunk termelt fajták tenyészidejük alatt 2100–2500 °C hőösszeget igényelnek. Általános szabályként elfogadható, hogy ahol szemes kukoricát termelnek, ott (a hőösszeget tekintve) a szója termesztése is eredményes.

A szója vízigényes növény, tenyészideje során 300-350 mm csapadékot igényel. Vízigénye fejlődési stádiumonként eltérő. A legtöbb vizet a virágzás, hüvelykötés, magtelítődés időszakában igényli. Ha ezen idő alatt – ami általában júniusra, júliusra, illetve augusztus első dekádjára esik – a csapadék mennyisége nem éri el a 160-180 mm-t, ha módunkban áll, öntözzük a szóját.

A hőösszeggel összefüggésben már utaltunk arra, hogy amely területen a kukorica jól díszlik, ott a szója is sikerrel termeszthető.

Leginkább az üde, mély rétegű, jó vízgazdálkodású és kiegyenlített hőháztartású mezőségi típusú talajokat kedveli. Nem való a szélsőségesen kavicsos, szikes, terméketlen homoktalajokra, valamint a sekély rétegű erodált és mély fekvésű agyagos talajokra sem.

A tábla kiválasztása

Külön pontban emeljük ki és hangsúlyozzuk (mert nem lehet elégszer!) a szójatermesztésre alkalmas tábla kiválasztásának fontosságát.

A támogatási rendszerek sokaságának megkötései ellenére is mérlegeljük az alábbiakat:

  • - évelő gyomoktól mentes táblát válasszunk;
  • - ne kerüljék el figyelmünket az elővetemény gyomirtására használt herbicidek le nem bomlott, szóját károsító gyomirtószer-maradványai;
  • - az utónövény megválasztásánál számoljunk a szója által megkötött nitrogén talajban visszamaradó, felvehető mennyiségével.

A szója helye a növényi sorrendben

A szója az elővetemény iránt nem kifejezetten igényes, ezért kalászosok és kapások után egyaránt jól díszlik. Általában a legtöbb termesztett növény után vethető, és mindezeknek lehet előveteménye.

Az elővetemény napraforgó és repce semmiképpen sem lehet. A napraforgó nagy tömegű szármaradványa, gyomrezisztencia, de főképpen a szóját, a napraforgót, repcét továbbá néhány igen elterjedt gyomnövényt is károsító fehérpenészes szárrothadás (Sclerotinia sclerotiorum) megbetegedését okozó gomba a szóját is károsítja. A gyakorlatban az őszi kalászos – szója – őszi kalászos, illetve a kukorica – szója – kukorica váltás az elterjedt.

Tápanyagellátás, oltás, talajművelés

A szója fajlagos tápanyagigénye jelentős, legnagyobb mértékű a magfejlődés idején. A szóját mégis a mérsékelten tápanyagigényes kultúrákhoz soroljuk, mert egyrészt képes saját N-szükségletének jelentős részét légköri nitrogénből fedezni, másrészt igen jól hasznosítja az elővetemény tápanyagmaradványait.

Tavasszal általában elegendő 40-70 kg/ha N műtrágya kijuttatása. A P és K, továbbá a makro- és mikroelemek kijuttatását célszerű talajvizsgálati eredményekre alapozni.

A szójamag oltására elsődlegesen ott van szükség, ahol még nem termeltek szóját, és a talaj nem tartalmaz Rhizobium japonicum baktériumokat. (Megjegyezzük, hogy a szóját hosszú távon termelőknek is hasznos, ha 2-3 évente újra oltott vetőmagot használnak.)

A szója vetésterületének növekedésével újabb és újabb oltóanyagok és eljárások jelentek és jelennek meg a hazai piacon, nagyrészt megkímélve a termelőket a házilagos oltás kényes műveletétől. Ugyanakkor változatlanul szem előtt tartandók azok a szabályok, amelyeket ezen érzékeny baktériumok felhasználásánál nem mellőzhetünk:

- az oltóanyagot a gyártó falhasználási javaslata szerint alkalmazzuk;

- ha magunk oltunk, csak annyi magot kezeljünk, amennyit aznap elvetünk;

- az oltott vetőmagot védjük a közvetlen fénytől, az oltást árnyékos, zárt helyen végezzük.

Az oltás hozzájárul a jó talajélet kialakulásához!

A fajtaválasztás és -használat szempontjai

Fajtát, ahogy a bevezetőben már megfogalmaztuk, az adott termőhely adottságaihoz célszerű választani, hogy összhang legyen a termőhely és a választott fajta között.

A termelők egyik leggyakoribb kérdése: Melyik fajtát válasszam?

Erre a látszólag egyszerű kérdésre, nem is könnyű választ adni, ugyanis nem létezik az a bizonyos „legjobb” fajta, ellenben van sok kitűnő (Magyarországon jelenleg közel hetven!), amelyek közül a gazdának kell kiválasztania a körülményeinek és adottságainak leginkább megfelelő fajtát, illetve fajtákat.

Az alábbiakban a fajtaválasztás néhány lehetséges szempontját soroljuk fel:

- talajadottságok: talajtípus, pH, tápanyagellátás, kultúrállapot (lásd: gyomirtás!)

- növényi sorrend (elő- és utónövény)

- technikai feltételek (szerepük lehet a sortávolság, sorközművelés megválasztásában)

- a fajta ökológiai, agrotechnikai követelményei

- termesztési cél (takarmány, humán felhasználás, vetőmag, egyéb)

- termőképesség, beltartalmi értékek, tenyészidő, betegség-ellenállóság, klímaérzékenység stb.

Már ez az előzőekben felsorolt „néhány” aspektus is azt kell hogy sugallja a gazdának, hogy döntéséhez célszerű segítséget hívnia. Támaszkodjon – a fajtatulajdonosok ajánlásai mellett – környezete termesztési tapasztalataira, a tájkísérletek, továbbá a NÉBIH hivatalos kísérleteinek eredményeire.

Vetés

A gondosan előkészített talajba történő kifogástalanul kivitelezett vetés alapozza meg a jó termést.

A szója a csírázáshoz viszonylag sok vizet igényel (vízmegőrző talajművelés!), akkor kezd csírázni, ha a mag nedvességtartalma eléri tömegének 50 %-át.

A talajnedvesség mellett a csírázáshoz megfelelő hőmérséklet kell.

A talajhőmérséklet és a kelési idő közötti összefüggést jól szemlélteti az alábbi adatsor:

Sok évtizedes gyakorlati tapasztalatok igazolják, miszerint inkább érdemes a megfelelő talajhőmérsékletet megvárni, mint „naptár alapján” vetni.

A sortávolságra vonatozóan sincs általános, egyedül üdvözítő szabály, ám a nálunk termesztett szójafajták biológiai igényének kielégítésére és a sorközművelés lehetőségének fenntartására legcélszerűbb a 45-50 cm-es sortávolságú vetés. (Ezt támasztják alá a Bólyban végzett kísérletek eredményei is, ahol is 14 fajta esetében a 24–45–70 cm sortávolságú vetések terméseredményeit összehasonlítva a 45 cm-es sortávolság eredménye konzekvensen meghaladta a másik kettőét.)

A vetőmagnorma, vetendő magmennyiség megállapításánál célszerű figyelembe venni a nemesítői ajánlásokat. Az elágazásra kevésbé hajlamos, igen korai, korai fajtákat magasabb (500-580 ezer csíra/ha) a robosztusabb, több oldalhajtást nevelő közép- és középkései fajtákat mérsékeltebb (350-420 ezer csíra/ha) tőszámmal vessük. (A zárójelben szereplő számok csupán tájékoztató jellegűek!)

A vetésre a gyakorlatban pontosan beállítható pneumatikus vetőgépeket, illetve dupla vagy tripla gabonasor-távolság esetén gabona-sorvetőgépeket használnak.

A vetésre mindazon vetőgépek megfelelnek, amelyek

- az egyenletes magelosztást,

- az azonos vetésmélységet,

- az elvetett mag egyenletes takarását képesek biztosítani.

A szója növényvédelmét tekintve a legnagyobb kihívást a gyomirtás, a növényállomány tisztán, gyommentesen tartása jelenti. Ennek megtervezése és kivitelezése professzionális hozzáértést kíván, éppen ezért kísérletezés és próbálkozás helyett kérjük hozzáértő növényvédő szakember tanácsát és segítségét!

Gyomirtás

Sorközművelés

A sorközművelés a gyomok szabályozása mellett a talajra – ezáltal a növényállományra – egyéb „jótékony” hatást is gyakorol.

A kultivátorkés megtöri a talajkérget, ezzel csökkenti a nedvességvesztést, elősegíti a talaj levegőztetését, gyorsítja a hideg, tömörödött talajok felmelegedését.

A jól szellőző, légjárható talaj igen kívánatos, és jó hatással van a Rhizobiumok és egyéb talajlakó mikroorganizmusok aktivitására, amelyek a szerves anyagok lebontásában nélkülözhetetlenek. Általában két alkalommal célszerű sorközművelést végezni. Az elsőt akkor, amikor a szója összetett levele megjelenik, a másodikat addig, amíg a sorok záródnak.

Öntözés

Az előzőekben már említettük, hogy a csapadékot illetően azokat az évjáratokat tekintjük megfelelőnek, amikor a vízigény szempontjából kritikus időszak – nagyjából június, július és augusztus hónap első dekádja – csapadékának összmennyisége 160-180 mm. Ez Magyarországon – főleg az utolsó 10-15 évben – ritkán fordul elő. Amennyiben öntözővíz korlátozottan áll rendelkezésre, célszerű ezekben a fenofázisokban (hüvelykötés–magtelítődés szakasza) öntözni.

Az öntözés jelentős termesztési költséget jelent, amit az elért terméstöbbletnek nemcsak fedeznie kell, hanem további jövedelmet is kell biztosítania.

Augusztus első dekádját követően semmilyen körülmények között ne öntözzünk, az ugyanis késlelteti és egyenetlenné teszi az érést, és az öntözővíztől átnedvesedett talajon később kezdődhet a betakarítás.

Aratás

Az aratás a szójatermesztés egyik legkritikusabb munkája. A szója akkor érett és aratható, amikor a csúcsi fürt hüvelyeiben a magvak teljesen kifejlődtek, a fajtára jellemző színűek, és a növény levelei már lehullottak. A szójamag ebben az állapotában 14-18 % vizet tartalmaz.

A betakarítási veszteségek mértékét – amit minimalizálni kívánunk – a talaj felszíne (lásd: talaj-előkészítés!), a tábla gyomossága, az aratás időpontjának megválasztása, az aratott fajta és végül a kombájn helyes és szakszerű beállítása mind-mind befolyásolja. A gyomosság már a vegetációs időben is komoly terméskiesés forrása, ami a betakarításnál tovább emelkedik. Ha a gyomosság kezelhetetlen, akkor – de csak akkor – szükség lehet deszikkálásra, mentve a még menthetőt.

Az egyes fajták arathatósága eltérő. A mai korszerű fajták szárszilárdsága megfelelő, de előfordulhat, hogy az állomány megdől (túlzott N-adagolás, szélsőséges időjárás). Ez esetben egy irányból történő vágással csökkenthetjük a veszteségeket.

Talán a legfontosabb a kombájnok szakszerű beállítása és a haladási sebesség, amely ne haladja meg a 4-6 km/órát, mert sietni nem a szója betakarításakor kell!

Kifejezetten a hüvelyesek és a szója betakarítására fejlesztették ki az ún. flexibilis vágószerkezetű vágóasztalokat, amelyek keresztirányban képesek követni a talajfelszín egyenetlenségeit, minimálisra csökkentve a betakarítási veszteségeket. Több – elsősorban nagy területen szóját betakarító – mezőgazdasági vállalkozás rendelkezik ezekkel a flexibilis adapterekkel.

Összefoglalva megfogalmazhatjuk azt, hogy a szójatermesztés jól felkészült, gondos gazdát kíván, aki a gazdálkodás általános tudnivalói mellett bírja mindazon ismereteket – nevezhetjük ezeket a szójatermesztés fogásainak –, amelyek sikeres termesztővé avatják. Lényeges az adott ökológiai körülményekhez, adottságokhoz leginkább megfelelő fajta megválasztása. A növényi sorrend kialakításánál érdemes ügyelnünk a szója által visszahagyott nitrogén hasznosulására. Semmiképpen se vessük napraforgó és repce után!

Használjuk ki a szója gyökerével szimbiózisban élő Rhizobium baktériumok légköri nitrogénmegkötő képességét, oltott vetőmagot használjunk! Már a talajművelésnél gondoljunk a betakarításra azzal, hogy táblánkat a lehető legegyenletesebbre műveljük! Amennyiben módunkban áll, szemenkénti vetőgéppel

3-5 cm egyenletes mélységre, 14-16 °C-os talajba vessük. A két alkalommal végzett kultivátorozás jótékony talajállapotra és talajéletre. Ha lehetőségünk van, és a körülmények indokolják, öntözzük a szóját!

Betakarítását pedig a növény sajátosságainak (alsó hüvelyei a talajszinthez közel helyezkednek el) messzemenő figyelembevételével végezzük, akár gabona-vágóasztallal, akár flexibilis adapterrel felszerelt kombájnnal történik.”

A növényvédő szereket biztonságosan kell használni. Használat előtt - különösen figyelmeztető mondatok és jelek tekintetében - mindig olvassa el a címkét és a használati útmutatót!